Ökörsütés és Hagyományok napja

Hungarikumok

/ Dr. Török Tímea Krisztina /
torok.timea.krisztina képe
Szeptember utolsó vasárnapján tartottuk a Magyar Tanyán a minden évben megrendezésre kerülő ökörsütést, a Hagyományok napjával egybekötve. Idén ez az esemény nagy kihívás elé állított minket, hiszen szakácsunkat egészségi állapota miatt egy darabig nélkülöznünk kell. Így azok a feladatok is ránk vártak, amelyeket ő szokott ellátni. A visszajelzések alapján azonban sikerült helytállnunk.
Mártalamb

Erről a rendezvényről érdemes megemlíteni, hogy a braaira (Dél-Afrikában így nevezik a BBQ-t) kerülő húsok árát pár férfi tag adományából finanszírozza a Tanya és a svédasztalos rendszerben működő salátákat szintúgy saját költségükön készítik el az emberek, ezzel is anyagilag támogatva a Szövetséget. Ebben az évben a Pretoria Nagykövetségtől kapott csomagból több értékes Hungarikum is kisorsolásra került a tombolán, melyeknek nagy sikerük volt, de ne szaladjunk ennyire előre!

Több önkéntessel együtt már szombat reggeltől kint voltunk a Tanyán, hogy a következő napra előkészítsük, amit lehet. Tudtuk, hogy a vasárnap hosszú lesz, így amit lehetett, szerettünk volna előre megcsinálni. Elkészítettük azokat a salátákat, melyek a mi adományaink voltak, felállítottuk és megterítettük az asztalokat, én pedig megsütöttem a tombolanyereményként felajánlott máglyarakás tortát Zila formában. Ezzel a formával gyönyörű süteményeket lehet készíteni, hisz van egy korpusz, amely úgy került kialakításra, hogy különböző, akár folyékony állagú töltelékek is kerülhessenek bele. Megalkotója több országtortaversenyt is megnyert, és mivel szabadalmaztatott formáról beszélünk, így ez is igazi magyar. Emiatt is gondoltam, jól meg fog férni a Hungarikumok mellett az ebben készült torta. Hat óra környékén végeztünk szombaton, majd elindultunk haza, hisz vasárnap hajnali 5 órakor már a Tanyán kellett lennünk.

Hazudnék, ha azt állítanám, hogy könnyen keltem, amikor hajnali 4 órakor jelzett az ébresztő, de muszáj volt. 5 órakor már a Tanyán voltam többedmagammal, így Verebes Mária elnök asszonnyal és férjével, Péterrel, Csikós Nándorral és Demes Tiborral, akik segítettek a spit braai körüli teendőkben. Amíg a férfiak a braairól gondoskodtak, addig mi a többi hús és köretek előkészítését végeztük a konyhán, hogy mire a vendégek megérkeznek, minden készen legyen. Emellett a tombola tárgyakat is becsomagoltuk, gondosan ügyelve, hogy mindegyikbe kerüljön a Hungarikumokról szóló kis füzetből. Dél körül a vendégek is elkezdtek megérkezni, végül 110 fő körül voltunk. Egy különleges vendégünk is volt aznap, Marót Márta személyében, aki Ausztráliából jött hozzánk. Márta többen közt a Victoriai Magyar Tanács elnöke és a Diaszpóra Tanácsban annak a régiónak az elnöke, ahova Dél-Afrika is tartozik.

A húsok nagyon jól sikerültek, többen mondták, hogy még sosem volt ilyen jó a disznó, a bőre ropogós volt, a hús szinte leomlott a csontról. Azt hiszem ez volt a legnépszerűbb a húsok közül, a 13 féle salátából pedig mindenki kedvére választhatott. Az ebéd alatt megkezdődött a tombolasorsolás is. Sok jegy fogyott el, hiszen olyan nyeremények voltak, melyeket itt, Dél- Afrikában nem lehet beszerezni, így például magyar pirospaprika, Egri Bikavér vagy Tokaji Aszú, hogy a libamájat már ne is említsem. Természetesen nem csak ételeket és italokat lehetett nyerni, Molnár Péter minden évben felajánl egy általa készített, értékes kést. Emellett kisorsoltunk a CÖF-től, közelebbről egykori egyetemi oktatómtól, ifj. dr. Lomniczi Zoltántól kapott 8 darab Civilitika könyv egyikét is.

Mókás volt, hogy Márta rengeteg mindent nyert, így többek közt ő vitte haza a kést, az egyik Egri Bikavért, a tortát és a fentebb említett könyvet is, így annak egy példánya Ausztráliába is eljut.

Kevesen tudják, hogy szeptember 30. napja Benedek Elek születésnapja, egyben a Magyar Népmese napja is. Ennek alkalmából az ebéd után a Magyar népmesék sorozat legelső részét, az 1977-ben készült „A só”-t nézhették meg az érdeklődők, angol felirattal. Vegyes volt a fogadtatás, volt aki szerint „tragédia” volt, volt, akinek kifejezetten tetszett, hisz mondta, hogy ő nagyon szerette ezeket a meséket, amikor még Magyarországon élt, így jó emlékeket ébresztett benne. Természetesen tudom, hogy nem lehet mindenki igényének megfelelni, de véleményem szerint igen is fontos, hogy az ilyen napok is figyelmet kapjanak a diaszpórában élők közt, hiszen ahogy a Magyar Olvasástársaság 2015-ös felhívása is megfogalmazta:

 „Őseinktől kincsekkel teli tarisznyát kaptunk örökségbe, de mintha egyre gyakrabban tétlenül néznénk ennek háttérbe szorulását, elfelejtését. Vegyük birtokba, ismerjük meg, fényesítsük újra és adjuk tovább az eleinktől kapott, élethosszig érvényes, értékes, unokáink számára is feltétlenül megőrzendő, mesebeli kincseket!”