„Dicsőítsétek az Úr nevét, ti, az Úr szolgái, dicsérjétek és magasztaljátok őt.” Zsolt.135,1
A nemzeteken átívelő és a különböző népek keresztényhitét megerősítő és eggyé kovácsoló rendezvény az idei évben is az augsburgi egyházmegye kiemelt eseménye volt. Így van ez több évtizede, és ezen a hagyományon nem fogott a változások szele sem. Fontosságát és komolyságát mi sem bizonyítja jobban, minthogy az ünnepi szentmise idei főcelebránsa Bertram Meier - az Augsburgi Római Katolikus Egyházmegye püspöke - és Monsignore Alessandro Perego - az idegen nyelvű katolikus közösségekért felelős egyházi méltóság – volt. Bertram püspök prédikációjában kiemelte az augsburgi egyházmegyében működő, különböző nemzetiségű katolikus közösségek szerepét és fontosságát. Kijelentette, hogy az egyházmegye nem csak egy irányba, a német felfogás irányában kíván haladni, hanem figyelembe veszi a helyi különböző nemzetiségű katolikus közösségek sajátosságait is. Prédikációjában kitért a párbeszédnek, a vélemények megosztásának, a változások érzékelésének, megfogalmazásának és értékelésének jelentőségére. Fontos gondolatokat, megnyugtató jelent és jövőképet vázolt a püspök ebben az egyre inkább hitetlen, Istentől elfordult világban.
Az ünnepi szentmisén tizenegy nemzet vett részt: franciák, olaszok, spanyolok, portugálok, horvátok, szlovének, szlovákok, lengyelek, ukránok, magyarok, káldok és afrikai közösségek. A különböző nyelveken megszólaltatott imák és a külsőségekben is megmutatkozó sokszínűség tette egyedivé és különlegessé ezt a magasztos együttlétet. Az alkalomhoz illő ruha, az ünnepi megjelenés a népviseletekben öltött testet. A szentmise németül folyt, viszont bizonyos énekeket és imákat mindenki a maga nyelvén szólaltatott meg. Az Úr imádságát, a szíriai katolikus közösség énekelte, hiszen ez a nyelv áll legközelebb Jézus nyelvéhez, az arámihoz. A különböző nyelveken felolvasott egyetemes könyörgést – magyarul különösen melengette szívünket -, az olvasmányokat – lengyelül és horvátul -, az evangéliumot – német és igbó nyelven - hallhattuk. Az ibo katolikus közösség ünnepélyes keretek között, saját hagyományához hűen ének és tánc kíséretébe vitte az evangéliumot az oltárhoz. Sok különleges színfoltja volt a szentmisének, ez mindenképpen az egyik ilyen pillanat volt.
Az Istent dicsőítő énekeket is más-más nyelven szólaltatták meg a szentmisén közreműködő kórusok. Magasztalták énekeikben az Urat olasz, magyar, horvát, káld, szír, és afrikai nyelven. Hét nemzet kórusa együtt fejezte ki örömteli elkötelezettségét Jézus Krisztus mellett a Jesus Christ you are my life dalban. Felemelő pillanatok voltak ezek. Minden ünneplőt átjárt a krisztusi szeretet semmihez sem fogható ereje.
Különös mozzanata volt a szentmisének az Ulrik kenyerének bevitele a templomba. Ekkor a jelenlévő közösségek egy-egy tagja saját nemzetének jellegzetes kenyerével tért be Isten házába. Missziónk kenyérrel teli kosárkáját egy kicsi leányka egy szépkorú bácsikával vitte be. Ez a kép mennyi mindent kifejezett! A jelent és a jövőt. A múltat és a jövőt. Kéz a kézben! Krisztusba vetett hitünk múltját és jövőjét. A folytonosságot és a kortalanságot. A nemzedékről-nemzedékre szálló, öröklődő, mindig és mindig újratermelődő, soha el nem évülő keresztény hitet.
Az ünnepi szentmisét az agapé követte, ahol közösen fogyasztották el a hívek a népek kenyerét. Szent Ulrik a szegényeket, özvegyeket és árvákat segítette, ennek jelképe az ’Ulrichsbrot’.
Itt lélekben és hitben megerősödve helyet és teret kapott a könnyed beszélgetés, színtere lett az eszmecserének, a párbeszédnek. Lehetőséget és alkalmat adott a missziók plébánosainak, vesetőinek és híveinek a közvetlen és kötetlen hangvételű beszélgetésre, de a jelenlévő Bertram Meier püspök úr és Monsignore Alessandro Perego is szívélyesen fogadta a feléjük irányuló kérdéseket, problémákat, észrevételeket, véleményeket. Különleges élményt jelentett az összetartozásnak ez a formája ebben a meghitt, családias légkörben.
Mint minden rendezvény, ez is hosszadalmas és minden részletre kiterjedő előkészületet igényelt. Éppen ezért már tél végén, tavasz elején megkezdődtek a szentmise részleteit érintő egyeztetések a más nyelvű népek katolikus közösségeinek papjaival és a kórusok vezetőivel. A Szent László Magyar Katolikus Missziót Csibi Sándor, a misszió plébánosa és Seböck Ibolya, a misszió kórusának vezetője képviselte.
Az Augsburgban megrendezett Népek miséje kiállta az idők próbáját. Küldetése, jelentősége, értéke, megkérdőjelezhetetlen volt több évtizeddel ezelőtt és napjainkban egyaránt. Percről-percre, napról-napra, évről-évre szükségünk van a Jézus Krisztusban vetett hitünk megerősítésére magunkban, családunkban, közösségünkben, nemzetünkben és nemzeteken átívelő, más nyelvű népek összefogásával közösen. Németországban, itt Augsburgban a római katolikus székesegyház követendő példát, mintát állít ezzel az ünnepséggel Jézus Krisztusba vetett feltétel nélküli szeretetünk és hitünk kinyilvánítására és megélésére.
