Öt gyermek- és kilenc felnőtt néptánccsoport, valamint három zenekar szórakoztatta a közönséget.
A hetedik alkalommal megszervezett fergeteges hangulatú fesztivál célja az volt, hogy bemutassa a tánckultúra sokszínűségét. A rendezvényt eredetileg magyar csoportok találkozójának szervezték, de idővel szélesre tárták a kapukat minden nemzetiség előtt. A Délibáb hitvallása szerint ugyanis a tánc összehozza az embereket – mondta Kilyénfalvi Gábor, a Délibáb művészeti vezetője, a rendezvény főszervezője az ORF-nek.
Kora délutántól a gyerekek léptek színpadra: a bécsi Szivárvány, a mosonmagyaróvári Csalogató, a burgenlandi Szélforgók, a Cseperedők és a linzi Ne-felejts tánccsoportok. A kicsik fellépése után a kézműves foglalkozáson az érdeklődők kipróbálhattak különféle technikákat a Szabadművész Alapítvány jóvoltából és gyerektáncház is szerveződött.
Az esti műsort a Rézsarkantyú Citerazenekar és a Barka Népdalkör közös somogyi dalokból összeállított programja indította, majd következtek a bécsi Napraforgók, akik gömöri táncokat mutattak be. A néptáncfesztiválra évek óta visszajárnak a magyar tánccsoportok Linzből és Grácból is, az idén a Ne-felejts és a Kenderice Tánccsoport közösen lépett színpadra, két koreográfiát mutattak be. A soproni Testvériség Táncegyüttes a Sopron és környékbeli német nemzetiségű néptánc hagyományaiból válogatott és egy teljesen új koreográfiát hozott el Bécsbe. A műsorban bemutatkozott a burgenlandi horvát Kolo Slavuj Néptáncegyüttes, a bolgár Kitka Egyesület és a nicaraguai Sacunjoche Tánccsoport is. A bécsi Tschuschenkapelle igazi balkán hangulatot varázsolt a rendezvényterembe, többen a közönség soraiból is táncra perdültek. A Délibáb néptánccsoport tagjai utolsóként léptek a színpadra.
A zenekarok körében a Fajkusz Banda magyar virtussal, a bécsi Tschuschenkapelle többek között roma, görög és makedón dallamokkal örvendeztette meg a közönséget, a Don Attila Band pedig ír zenével színesítette a programot.
A műsor végén táncházat szerveztek, így az érdeklődők nem csak megcsodálhatták, ki is próbálhatták a különböző nemzetek táncait.
A rendezvényen volt lehetőségem búcsút venni fogadószervezetemtől, az Ausztriai Magyar Szervezetek Kerekasztalától, illetve a Délibábtól, melynek Barka Népdalköréhez is csatlakoztam az ösztöndíj időtartama alatt. A Ha én rózsa volnék, a Piros szív, illetve a Nélküled című dalok eléneklésével köszöntem meg a kétszer kilenc hónapos élményeket, tapasztalatokat, kapcsolatokat és egyúttal kívánom, hogy a bécsi magyar közösség őrizze meg a kultúra, hagyományok, népzene, néptánc iránti szeretetét. Pap Péter gitáron kísért.
Fotók: Bánhelyi Fotó és Czyzyk László
