Székely Enikő, az Ulmi Magyar Kultúregyesület elnöke hónapokkal ezelőtt nekilátott az előkészületeknek, hívószavára pedig rengeteg segítő jelentkezett, akik három napon át időt és fáradtságot nem sajnálva dolgoztak a programok sikeres lebonyolításán. A pénteki nap a főzésről szólt – töltött káposzta készült, amelynek a mindkét szentmisét követő vacsorára elegendőnek kellett lennie. Ennek érdekében csak a töltelékbe nagyjából 38 kg darált hús került, emellé jöttek még a csülkök, szalonnák – mind frissen az ulmi vágóhídról. Végül a káposztalevelek fogytak el hamarabb, így a körülbelül 1100 db töltött káposzta mellé még két nagy fazék húsgombóc is készült Kinzel László vezetésével. A munka jó hangulatban telt, régi barátok és új ismerősök között este már vidáman tört ki a nóta a vacsorát követően.
Másnap késő délután, ahogy közeledett a szentmise (amelyet Szent Ferenc tiszteletére mutattak be), úgy telt meg élettel először a templom előtti tér, majd később a padsorok nagy része is. A németeken kívül érkeztek az ulmi szlovén, horvát, lengyel, olasz, portugál közösségekből is hívek, a házigazda szerepét pedig idén az eritreai és a magyar közösség vállalta el. A szentmise énekei több nyelven csendültek fel, illetve vendégünk volt a Szatmári Gyermekkar, akik csodálatos énekükkel emelték nem csak a szentmise, hanem az azt követő fogadás hangulatát is. A szeretetvendégségen eritreai finomságok mellett töltött káposztával lakhattak jól a hívek, amihez finom mátrai borokat és pálinkákat fogyaszthattak. Az esti program részeként továbbá fellépett a stuttgarti Csöbörcsök Néptáncegyüttes, akik még a jelenlévőket is megtáncoltatták, illetve mellettük más nemzetek énekei és táncai is színesítették a programot.
Vasárnap, a Magyarok Nagyasszonya ünnepén tartotta az ulmi katolikus egyházközség a búcsúi ünnepét. A 15 órakor kezdődő szentmise keretében dr. Jitianu Liviu atya tanítását hallgathatták a hívek, majd a mise keretében és utána is a Szatmári Gyermekkar énekelt. Az ünnep az előző napihoz hasonlóan szeretetvendégséggel folytatódott, ahol szintén töltött káposztát szolgáltak fel az egész hétvégén keményen dolgozó segítők az ünneplő közösségnek. Merlás Tibor atya kifejezte nagyrabecsülését egyrészt a Székely Enikő vezette önkéntes csapat áldozatos munkájáért, illetve megköszönte, hogy nem csak Ulmból érkeztek hívek, hanem a többi egyházközségből is, ahová misézni jár. Elmondása szerint a hívek szeretete mindig mélyen megérinti, és nagyon hálás ezért. Miután az ünneplő közösség hazaindult, az önkéntesek is megpihenhettek, a hétvége során először. A fáradtság mellett az öröm érzése munkálkodott mindenkiben – nem mindennapi eseményeket bonyolítottak le, két nagy esemény közvetlenül egymás után, méghozzá nagy sikerrel megvalósítva még sokáig az ulmi magyarság emlékezetében marad majd.
