Így jött az ötlet: mi lenne, ha tartanánk egy napközis tábort a magyar gyerekeknek? Magyarországon évek óta táboroztatok a táncegyesületemben, ahol közel száz gyerekkel töltjük együtt a nyarat tánccal, játékkal és vidámsággal. Idén, hosszú idő után először, nekem is hiányzott ez a nyüzsgés, így adta magát a gondolat, hogy a magyar közösség gyerekeinek is szervezzünk hasonlót itt, Aucklandben.
Egy gyors felmérés után kiderült, hogy több család is marad a városban a szünetben, így rögtön bele is vágtam a szervezésbe. A helyszínkereséstől kezdve a játékok, kézműves ötletek és különféle feladatok összeállításáig azon dolgoztam, hogy tartalmas, vidám programokat állítsak össze. Külön kihívást jelentett, hogy a korosztályok igen változatosak voltak, így igyekeztem olyan feladatokat összeállítani, amik egyszerre gondolkodtatják, szórakoztatják és összehozzák a csapatot.
A tábor napján izgatottan érkeztek a gyerekek, tele energiával és kíváncsisággal. A nap célja egyértelmű volt: mindenki jól érezze magát, találjon magának elfoglaltságot, barátokat, és persze egy kis magyar szót is halljon, gyakoroljon.
Délelőtt székfoglalóval, tűz-víz-repülő játékkal kezdtünk, a versenyszellem hamar megmutatkozott a gyerekek között. Kézműveskedésre is sor került. Színezés, rajzolás, alkotás, a lányok nagy kedvence pedig a klasszikus box fonás lett. Gyerekkoromban több száz ilyen fonatot készítettem, így külön öröm volt látni, ahogy a gyerekek is felfedezték ennek a színes technikának a trükkjeit. Viki például annyira belejött, hogy négy fonást is készített a nap folyamán!
Természetesen a finomságokról sem feledkeztünk meg. A gyerekek étvágya határtalan volt, így a harapnivalók gyorsan fogytak. Délután a labirintus és szókereső feladatok voltak, ahol csoki járt a nyereményért, sőt, még azok a gyerekek is szépen helytálltak, akik csak most ismerkednek a magyar nyelvvel.
A délután sztárja a klasszikus tátika hajtogatás lett, amit a gyerekek szinte megállás nélkül gyártottak, színes papírból, saját ötletekkel kiegészítve. Közel húsz darab készült, mindegyik tele vicces vagy ügyességi kihívásokkal. A nap fénypontja a "Ki mit tud" volt: Ella például felsorolta az összes iskolatársát ABC sorrendben, míg Ábel sajátos tehetségével, az evéssel aratott nagy sikert.
A napot tánccal, közös nevetéssel, akasztófával és játékkal zártuk, és szinte észre sem vettük, hogy már meg is érkeztek a szülők. Olyan gyorsan eltelt ez a nap!
Bízom benne, hogy a gyerekek is nagyon jól érezték magukat és aki most nem tudott velünk tartani, annak sem kell csüggednie, már tervezzük a következő hasonló napot a következő iskolai szünetre!
