A cím és a trianoni tragédia témája megadja a produkció alaphangulatát, jogosan lehetett arra következtetni,hogy nem egy könnyed, vidám bohózatot fogunk látni és hallani. Hogyan is lehetne az, amikor a huszadik század Magyarországának története minden, csak nem vidám.
Benkő Géza felvidéki színművész saját rendezésében előadott monodrámájának azonban egészen különleges hangulata volt. Az előadás két falu, Búcs és Bátorkeszi életképeinek felvillantásából áll össze, mintha egy vetítőgép filmje peregne a szemünk előtt. A darabot belengi a különös, fanyar, közép-európai humor. A szívszorító valóságot egy-egy apró, groteszk részlet helyezi komikus fénybe: legyen az Sztálin elvtárs temetése, amely – mint minden faluban – délután fél kettőkor esett meg, egy kölcsönkoporsóba, zsoltárszó mellett, vagy a Búcs és Bátorkeszi közötti perdöntő focimeccs esete, amikor is a református lelkész és a katolikus pap együtt szökik meg a bírói feladatok elől, hogy a vallás dolgait némi jóféle bor társaságában vitassák meg.
A karakterek olyan életszerűek, hogy bármikor rájuk köszönnénk az utcán, jó ismerősként köszöntve őket. Az anekdotikus történetek, felvillanó képek maradéktalanul, és hihetetlen részletgazdagsággal mutatják be, hogy a trianoni diktátum és a Benes dekrétumok távol, papíron, tollal hozott intézkedései milyen kegyetlen, kifacsart és valószerűtlen helyzetet eredményeztek, és miként birkóztak meg ezzel az új, groteszk valósággal az egyszerű emberek.
A hiánypótló előadásra a Kanadai Magyarok Országos Szövetsége és a Csillagösvény Egyesület szervezésében került sor.
