Ahol a zene és a játék találkozik: Lengyel–Magyar Fesztivál – Gyermekprogram
A programot a Kodály-módszer és Kokas Klára kisgyermek zenei nevelés metodika alapjaiból merítettem: a gyerekek megismerkedhettek a mozgó „dó” fogalmával, ritmust tapsoltak, énekeltek, és közösen játszottunk el klasszikus magyar gyermekdalokat, többek között a „Bújj, bújj zöld ág” című dalocskát: körbe-körbe jártunk a gyönyörű napsütéses időben egy kis park gyerekszobányi területén, sok örömmel, kacagással.
Egy hosszú papírcsíkra kézzel rajzolt ötvonalas kottasor és egy violinkulcs is várta az idősebbeket. A hangjegyek a „Kis kece lányom” című népdalt idézték. A gyerekek ritmust tapsoltak, próbálták „felismerni” az éneket több-kevesebb sikerrel. A számos együtt tanult és énekelt dalt rajzban is megörökítették, kreatívan alkottak, formákkal, színekkel bármit, amit a zene felidézett bennük.
Két lengyel kislány, bár nem értették a dalok szövegét, mégis versengtek alkotásukkal, hogy ki tudja szebben, színesebben, jobban visszaadni, amit számukra jelentett a muzsika.
Egyszer-egyszer előkerült a furulya, a csörgő, és kísérte a dalolókat. Ez a sokszínű, élményalapú program – a zene, a mozgás, a rajz és a lengyel-magyar kultúra találkozása – nemcsak mosolyt csalt az arcokra, hanem talán egy életre szóló szeretetet is ébresztett a résztvevő apróságokban a zene, az együtt éneklés, az együtt muzsikálás iránt.
