„Mi a legszebb a karácsonyban?”
A 11 órától kezdődő istentiszteleten Molnár Áron református lelkész hirdette az igét Pál apostolnak a korinthusiakhoz írott 2. levele 13. része – közismertebb nevén a szeretethimnusz – alapján. Az igehirdetésben azt a kérdést járta körbe, hogy hogyan nyilvánul meg a szeretet a hétköznapi életünkben, a személyes életünkben mit jelent a szeretet, illetve mire használjuk azt: csak egy marketingfogás, kibúvó, a farizeusi életmód igazolása, vagy a keresztyén ember lételeme.
A záróének után következett a vasárnapi iskolás gyerekek „Mi a legszebb a karácsonyban?” című énekes-verses összeállítása. A címbeli kérdésre a válasz a gyerekektől érkezett: nincs az a gyertya, karácsonyi dísz vagy ünnepi étel, amely átveheti a helyét az igazi Ajándéknak, Jézus Krisztusnak. Üressé és értelmetlenné válik a karácsony azok számára, akik nem ismerik fel, hogy a Megváltó jelenléte teszi az ünnepet ünneppé, a karácsonyt pedig igazi karácsonnyá. Erről tettek – talán kicsit bátortalanul, vagy éppen izgalmak közepette – bizonyságot a gyerekek a templomban.
Az istentiszteletet követően batyus szeretetvendégséggel folytatódott az együttlét. A vasárnapi iskolás gyerekek szülei és a Csillagösvény Egyesület tagjai gondoskodtak arról, hogy mindenkinek jusson az ínycsiklandozó, szemnek, szájnak kívánatos étel- és süteménykínálatból.
Nagy Enikő, a Csillagösvény Református Egyesület elnöke is köszöntötte a vendégeket, majd rövid ismertetőt olvasott fel a karácsonyi (magyar és nem magyar) dalok eredetéről, ezzel vezetve be a közös éneklést, melyet Molnár Áron szintetizátoron kísért és vezetett. Olyan közismert énekek csendültek fel mint a Pásztorok, pásztorok, Mennyből az angyal vagy Dicsőség mennyben az Istennek.
A gyerekek számára a „fehérszakállú” érkezése jelentette a nap fénypontját, aki cserébe egy versért, énekért vagy akár csak egy mosolyért ajándékot osztogatott, így sem a kisebb, sem pedig a nagyobb gyerekek nem távoztak üres kézzel. Virgácsnak pedig híre-hamva sem volt. A vasárnapi iskola a téli szünet alatt is folytatódik, december 25-én pedig karácsonyi foglalkozás lesz az ünnepi istentisztelet ideje alatt.
Az első karácsony bizonyára minden dísztől, pompától, külsőségektől mentes volt. Ma ez már elképzelhetetlen lenne. Viszont az ünnep szépségének forrása, lényege, azóta sem változott: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (János 3,16).
