„Minél idősebb az ember, annál bölcsebb kell legyen”

Ívelő-találkozók Zürichben

/ Farkas-Ráduly Melánia /
farkas.raduly.melania képe
2024. október 4-re esett a hónap első pénteke, aznap szervezték meg a zürichi Ívelő nevű nyugdíjasklub szokásos havi találkozóját, amelyre szerettem volna eljutni. Kora délután zuhogni kezdett az eső, én pedig viaskodtam az időjárással, amiért akadályt gördített az utamba.
Pillanatkép az októberi találkozórólA női körTársalgás a férfiaknálKorompay Péter zongorázott

Végül kitisztult az égbolt, már nem volt szükség esernyőre, így útnak indultam a zürichi Szent István Magyar Katolikus Misszió felé (Winterthurerstrasse 135.), ahol már jártam korábban.

Magabiztosan lépkedtem az ismerős lépcsőkön felfelé, de az ajtóban megtorpantam, mert eszembe jutott, hogy a szervezőket nem sikerült értesítenem az érkezésemről. Mivel nem toporoghattam napestig egy helyben, bátortalanul beléptem a terembe, ahol több szempár szegeződött rám, köztük Golarits Gyöngyié, aki körülbelül tizenöt éve szervezi a csoport összejöveteleit.

Mosolyogva hellyel kínált, majd egy gyors ki vagyok, miért jöttem bemutatkozás után beszélgetni kezdtünk, és a hangulatom is oldódott. Nem ez volt az első eset, hogy nyugdíjasok társaságában töltöttem az időt; sőt, van egy nyolcvannégy éves barátnőm is, akivel órákig szoktam beszélgetni.

„Az itt szolgáló Csobánczy József atya vezette be ezt a délutánt még a nyolcvanas évek elején. Ő vallotta, hogy minél idősebb az ember, annál bölcsebb kell legyen… innen ered az Ívelő név. Ez azt jelenti, hogy a nyolcvanas évek óta minden hónap első péntekén találkoznak itt a nyugdíjasok. Mindig van egy kis sós és édes, bor, kávé, sütemény, és beszélgethetünk, csakis magyarul.

Régebben néha volt előadás is, de az emberek inkább társalognak egymással, ezért főleg ebben a kötetlen formában zajlik az összejövetel. Zene is volt korábban, ugyanis a férjem volt itt az orgonista, meg a kórust is ő alapította, és nemegyszer leült zongorázni” – mesélte Golarits Gyöngyi, a 2005-ben elhunyt Golarits Istvánnak, a Zürichi Magyar Ökumenikus Golarits-kórus alapítójának özvegye.

Ezúttal a zenei aláfestés sem maradt el az Ívelő-délutánon, ugyanis a résztvevők között volt Korompay Péter, aki váratlanul leült a zongora mögé, és eljátszott egy-két ismert magyar dallamot. Akkor még nem tudtam, hogy zenei tanulmányait a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Konzervatóriumban végezte, majd több helyen fellépett Magyarországon. A hatvanas években megjárta Kanadát és az Amerikai Egyesült Államokat, sőt a következő évtizedben néhányszor eljutott Svájcba is, ahol a nyolcvanas évek végén telepedett le. Pályafutása során neves szállodákban zongorázott, illetve számos rendezvényre fogadta el a meghívást előadóként. Az októberi Ívelő-találkozón a nyugdíjasklub tagjai örülhettek rövid, önkéntesen vállalt zongorajátékának.

Az összejövetel után néhányan átmentünk a templomba, ahol ft. Varga Péter tartott szentmisét. A maroknyi résztvevőt az oltár mögé ültette, ami a szokásosnál is meghittebbé tette a hónap első péntekének szertartását.

Legközelebb november 1-jén, mindenszentek napján, 15 órakor találkoznak az Ívelő klub tagjai, akiknek ezúttal az átlagosnál csendesebb lesz a közös délután.