December harmadikán különleges felkérést kaptam: párom, Pataki Kati – aki a Hamburgi Magyarok Egyesületénél és a Hamburgi Magyar Iskolában teljesíti Kőrösi Csoma Sándor Programos szolgálatát – mentora, Rostás Attila nevében keresett meg azzal a kérdéssel, hogy vállalnám-e a december hatodikán tartandó Mikulás-ünnepségen a Mikulás szerepét.
Azért ilyen későn, mert a hamburgi apuka, aki a Mikulás-szerepet elvállalta, beteg lett. Így jött a gondolat, hogy miért is ne mehetne a Mikulás Északról. A megkeresés hatalmas örömmel töltött el, így mentorommal való egyeztetés után igent mondtam. A jelmezről és a szükséges kellékekről már előre gondoskodtak, így teljes figyelmemet arra fordíthattam, hogy a gyerekek számára emlékezetes élményt teremtsünk.
Miután megérkeztünk az iskolába, az első óra kezdetéig segítettem az előkészületekben: berendezésben, ajándékok rendszerezésében, valamint – a gyerekek legnagyobb örömére – játékban is csatlakoztam hozzájuk. A vidám percek után, az első tanóra alatt sikerült titokban bejuttatnunk és elrejtenünk az osztályokba szánt meglepetéscsomagokat, hogy minden a megfelelő pillanatban kerülhessen elő.
A második óra kezdete után elvonultam felöltözni a Mikulás jelmezbe, majd útnak indultam a kijelölt öt tanterem felé. A látogatást a legnagyobbaknál kezdtem, majd fokozatosan haladtam a kisebb korosztályok felé. A nagyobbak természetesen gyorsan átláttak a meglepetésen, de mosolyogva és kedves kíváncsisággal fogadtak. A kisebbek különösen lelkesek voltak: örömmel fogadtak, csillogó szemmel figyeltek, és látszott rajtuk, mennyire élvezik az ünnepi hangulatot. A legkisebbek csoportja különösen megható volt számomra, hiszen énekkel és versekkel készültek a fogadásomra, és a lelkesedésük az egész termet megtöltötte.
Miután az utolsó csomag is gazdára talált, az oktatókhoz is betértem, akik legalább akkora lelkesedéssel fogadták a számukra összeállított ajándékokat, mint a gyerekek. A nap végén elérkezett a záró pillanat: átadtam Rostás Attilának, az iskola vezetőjének a Mikulás csengőjét, azzal a jókívánsággal, hogy annak hangja ne csak a tanórák kezdetét jelezze, hanem a közösség összetartozását, ünnepeink melegségét és a közös élmények fontosságát is.
Életem első Mikulás-szerepe minden várakozásomat felülmúlta. Hálás vagyok, hogy részese lehettem ennek a meghitt közösségi eseménynek, és hogy egy kis örömet vihettem a hamburgi magyar családok életébe.
