Megrendítő volt látni, hogy a rendezvényen fiatalok is nagy számban részt vettek. Akadnak köztük olyanok is, akik ugyan nem beszélik a magyar nyelvet, de sajátjuknak érzik a kultúrát és fontosnak tartják a hagyományok ápolását.
A bál programja idősebbek és ifjabbak számára egyaránt érdekes volt, hiszen több fellépő készült változatos műsorral. Láthattunk somogyi, szilágysági táncokat, melyek sokszínűségükkel és a fellépők lelkesedésével elkápráztatták a közönséget, illetve mi is előadtunk a Fonó Néptáncegyüttes két tagjával és Fábián Vilmos KCSP-s ösztöndíjassal egy magyarpalatkai táncot.
A húsvéti magyar hagyományokhoz illően készültek a helyi magyarok ételekkel, italokkal és édességekkel, majd az este hátralévő részében régi és új magyar slágerekre táncoltak a bál résztvevői. Nagy élmény volt megtapasztalni a közösség erejét és azt, hogy az itt élő magyarok hogyan őriznek meg sokan (közülük több évtized után is ápolnak) régi hagyományokat több ezer kilométer távolságra szülőföldjüktől.