A forradalom és szabadságharc 67. évfordulója alkalmából
A Nanaimóban működő Magyar Kulturális Egyesület és Magyar Ház az egyik központja a „Soproni Erdészek” közösségének. A Soproni Erdészek (angolul Sopron Division) a kanadai magyar emigráció egyik emblematikus csoportja. 1956-os kivándorlásuk története és munkásságuk a kanadai magyar lét különleges színfoltja, összetartásuk a diaszpóra egyik példaértékű jelképe. Velük együtt sok más 1956-os menekült lelt új otthonra Kanadában és a „kikötők városában”, Nanaimóban. Így túlzás nélkül mondtató, hogy az itteni magyarok számára az egyik legfontosabb emléknap: október 23. Éppen ezért évről-évre igyekeznek kifejezni tiszteletüket 1956 hősei és áldozatai előtt.
Kulturális programmal, verses-zenés műsorral készültünk az évfordulóra. Az ünnepség kezdetén közösen elénekeltük a Himnuszt, majd a Magyar Ház előtt megkoszorúztuk az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseinek emléktábláját. Az ünnepi beszéd után egyórás emlékműsor hozta közelebb az emberekhez a forradalom őszének hangulatát. Az idei megemlékezés során névtelen hősök és kevésbé ismert személyek történeteit elevenítettük fel. A történelmi események mellett emberi sorsokon keresztül próbáltuk bemutatni a két emberöltővel ezelőtti eseményeket. Versek és Cseh Tamás dalok mellett Bródy Sándor sorai is elhangoztak:
„És ha egyszer rajtam lánckerék taposna,
Alattam a föld is sírva beomolna.”
Érdekes történelmi adalék, hogy Kanada 2010-ben „Nemzeti Történelmi Eseménynek” nyilvánította az 1956-os magyarok bevándorlását, hiszen az esemény nagyban hozzájárult Kanada bevándorláspolitikájának alakításához és fejlődéséhez. Ezért nem meglepő, hogy gyakran városi vagy akár tartományi szinten is akad példa 1956-os megemlékezésre, illetve valamiféle gesztusra. Itt az idei év pont egy ilyen különlegességet tartogatott. Nanaimóban először öltözött piros-fehér-zöldbe a város emblematikus történelmi épülete, a „Bastion”. Remélhetőleg ezzel új hagyomány született!
