A koszorúzást, a megemlékezést Magyarország bécsi nagykövetsége 26. alkalommal szervezte meg, melyet anno Takács Imre, debreceni főiskolai docens, korábbi országgyűlési képviselő és Vitányi István, berettyóújfalui országgyűlési képviselő kezdeményezett. A megemlékezés gróf Széchenyi István szülőháznál kezdődött, Bécs első kerületében, a Herrengasse 5. alatt álló, mai Wilczek-palotánál. A palotát korábban Széchényi Ferenc bérelte, és itt látta meg a napvilágot a 19. század egyik legjelentősebb magyar politikusa. A palota homlokzatán emléktábla figyelmeztet híres szülöttére.
A himnusz eléneklése után Bóta Zsolt, Magyarország nagykövetségének első beosztottja köszöntötte a bécsi magyar szervezetek, intézmények és vallási közösségek képviselőit, a magyarországi vendégeket, valamint a Széchenyi-család tagjait.
Ünnepi beszédében felhívta a figyelmet arra, hogy Széchenyi István hatása ma is kiemelkedő: „…meggyőződéssel vallom, ha Széchenyi ma élne, egészen biztosan olyan jövőbe mutató törekvéseknek állna az élére, amelyek a felzárkózást, az ország előrehaladását szolgálják. Ha ma élne, ő is Ausztriát tekintené mércének, az Ausztriához való felzárkózást tekintené egy kitűzött célnak. Ha ma élne, valószínűleg a 4. ipari forradalomnak komoly hirdetője lenne, modernitást hozva a gondolkodásba, mind a digitalizációt, mind az ötödik generációs telefóniát, de akár a klímaváltozás elleni küzdelmet is zászlójára tűzné…”
Takács Imre docens, korábbi országgyűlési képviselő gróf Széchenyi István apai nagyságára hívta fel a jelenlévők figyelmét. „… a magyar történelemben nem lehet megemlíteni olyan egyéniséget, aki a hatalom birtoklása nélkül olyan nagyszerűt alkotott... az elmúlt években sokat beszéltem a cselekedeteiről, tetteiről, de most rendhagyó leszek, Széchenyiről, a szeretett apáról szeretnék szólni. Arról az emberről, aki nemcsak a nemzet gyarapodását, gazdagodását szolgálta, hanem, mint apa is hihetetlen példaértékű életet élt.” Számos életrajzi részletet osztott meg a megemlékezés résztvevőivel. Úgy véli, hogy Széchenyi István fiához, Bélához intézett intelmei erkölcsi iránytűként szolgáltak a korszak embere számára a közéleti, politikai szerepvállaláshoz.
A megemlékezésen koszorúra kötött szalagot helyezett el dr. Takács Imre, a Magyar Nagykövetség, az Ausztriai Magyarok Gazdasági Érdekközössége – Kaláka-Club, az Ausztriai Magyar Szervezetek és Egyesületek Központi Szövetsége, a mosonmagyaróvári Széchenyi Polgári Kör, a nagycenki delegáció, a 72. sz. Széchenyi István Cserkészcsapat, a Bécsi Magyar Iskolaegyesület, a Katolikus Magyar Értelmiségi Mozgalom és az ausztriai Magyar Népcsoporttanács.
A koszorúzás a Szózat eléneklésével zárult. A megemlékezést fogadás követte Magyarország bécsi nagykövetségén.
