A megemlékezést Lizik Zoltán tiszteletes vezette, aki igehirdetésében kiemelte, hogy a Márton Áronéhoz hasonló emlékévek felekezettől függetlenül minden hívő számára nagy jelentőséggel bírnak, hiszen a Biblia is magába foglalja az egyházi vezetőkről való megemlékezés igényét: „Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik Isten igéjét hirdették nektek. Gondoljatok földi vándorlásuk végére és kövessétek hitüket!" (Zsid, 13,7)
Miután igehirdetésében kitért az egyházi vezetők alkalmasságának és szerepének kérdéskörére, a tiszteletes Erdély sorsát elevenítette fel a gyülekezet előtt. Ennek kapcsán mutatta be Márton Áron munkásságát és vezető szerepét az erdélyi magyarság körében. Mint elmondta, „Ez az ember odahaza született, saját földjén, saját hazájában. Ott lett idegen és földönfutó, nemkívánatos személy, mert jött egy idegen, barbár hatalom és mindenre rátette a kezét, kontroll alá vette az emberek életét, s erőszakkal mássá akarta őket tenni. Ő nem adta, őrizte a rábízott drága kincset, az egyházat, a híveket, a magyarságot, védte ahogy lehetett.” S bár a fennálló hatalom minden eszközzel próbálta Márton Áron munkáját ellehetetleníteni, a püspök „szavával, hitével, tekintélyével, emberségével, kiállásával” védte hazáját és küzdött elnyomott híveiért.
Az igehirdetés után Fodor Kinga Kőrösi Csoma Sándor ösztöndíjas előadásában elhangzott Bajor Andor - Márton Áronról írt - Nem mi választjuk ki a szentjeinket c. verse. Ezt követően Veres Zoltán, a Windsori Magyar Kulturális Központ elnöke, a református énekeskönyv Még élsz atyáink szent hite c. énekével tisztelgett az erdélyi püspök emléke előtt. Zárszóként Lizik Zoltán tiszteletes foglalta össze Márton Áron életének és munkásságának legfontosabb állomásait.
