Így ünnepeltünk idén
Nevezetesen a Covid-19 (Corona) vírussal és az általa generált szituációval.
Kiérkezésem után nagyjából két hétig minden a megszokott formában zajlott, a tavalyi évhez képest annyi változással, hogy idén nem a gyerekeket fogom magyar nyelvre oktatni, hanem én viszem majd a kezdő csoportot. Az első magyar óra, amin már részt vettem, március 8-án volt, amikor úgy tűnt, még minden rendben van, a március 15-i műsort már elkezdtük összeállítani, a dekoráción, a menün törtük a fejünket.
Rá két napra azonban jött egy váratlan fordulat: a vírus egyre nagyobb mértékű fertőzéseket produkált világszerte, Olaszország egyik napról a másikra került karantén alá, vezettek be szigorú járványügyi intézkedéseket.
Tudni kell, hogy az itteni diaszpóra közösség nagy része 60 év feletti, így tudván, hogy ez a csoport kifejezetten veszélyeztetett, el kellett gondolkodni, hogy mi legyen az ünnepség sorsa; megtartsuk-e vagy sem. A külképviselettel folyamatos egyeztetésben voltam, igyekeztünk ugyanis az otthoni hírekről, követendő protokollról is tájékozódni, emellett az Egészségügyi Minisztériumban dolgozó ismerősöm is igyekezett jó tanácsokkal ellátni. Kezdetben úgy tűnt, elég lesz ha az EU protokollt követjük, miszerint beléptetés előtt – még a szabad ég alatt - mindenkivel kitöltetünk egy formanyomtatványt, amiben kijelenti, hogy nem járt fertőzött területen az elmúlt 14 napban, tudomása szerint nem érintkezett olyan személlyel aki járt volna ilyen helyen, továbbá nem tapasztalja magán a vírus tüneteit. Ezt követte volna a kötelező kézfertőtlenítés majd a belépés. De a dolgok otthon is olyan gyorsan változtak, hogy újra kellett gondolni a helyzetet, melyen az sem segített, hogy a vírus közben elért ide, Gauteng tartományba is, egyre növekvő esetszámot produkálva.
Erre figyelemmel megszerkesztettem és kiküldtem a tagjainknak egy fontos információkat tartalmazó emailt, annak tartalmát a közösségi média oldalain és a Szövetség honlapján is közzétettük. Majd vártunk… Sorra érkeztek a lemondások, hisz a legtöbben tartottak a helyzettől. Így végül a Szövetség úgy döntött, nem tartjuk meg az ünnepségét.
Így egy „B-terv” keretében összeállítottam egy rövid összefoglalást arról, hogy mit is ünneplünk e jeles napon, a négy oldalas, angol és magyar nyelven készült irományban többek közt helyet kapott a Nemzeti Dal és a 12 pont, továbbá a miniszterelnök határon kívüli magyarokhoz intézett levele is. Ennek körbeküldésével és közzétételével igyekeztük pótolni az elmaradt ünnepély által kiváltott űrt. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy ez nem ugyanaz, de azt hiszem, aki úgy érezte, az így is méltó módon meg tudott emlékezni március 15-éről.
Sajnos a helyzet azóta sem rózsás, hasonló intézkedéseket vezettek be mint otthon – tömegrendezvények megtiltása stb. – a boltok polcai itt is sok esetben üresek, az embereken érezhető, hogy félnek, hiszen nem tudják, mire számíthatnak holnap. Véleményem szerint azért is kiemelten fontos, hogy egyénileg és közösségileg is mindent megtegyünk annak érdekében, hogy a szabályok betartásával hozzájáruljunk a helyzet lehető legoptimálisabb módon történő kezeléséhez, még ha ez korábbi mindennapi rutinunk megváltoztatásával is jár, hisz csak így érhetjük el a célt, állíthatjuk meg a vírus terjedését minél hamarabb.
Ahogy dr. Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős miniszteri biztos idézte március 15-én:
„ Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe” :
Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!
