A cserkészek a Magyar Iskolából érkeztek és segítettek a terem díszítésében, majd az őrsvezetők vezényletével külön kis teremben, a már korábban elkezdett őrsi zászlókat készítették el. Emellett, a farsanghoz illeszkedve, varázspálcákat csináltak vesszőből. A fiatal cserkészvezetők játékos vetélkedőt tartottak a nagyobb gyerekeknek. Ezzel a 15-19 éves őrsvezetők átestek a tűzkeresztségen, és az első teljesen önállóan kitalált programjukat vezethették, annak minden nehézségével és örömével együtt. Reméljük, jövőre is kedvet éreznek majd az önálló program lebonyolítására, mert az idei résztvevők nagyon élvezték ezt a felnőttes önállóságot.
A nagyteremben is zajlott az élet. A szülők, mint máskor is, rengeteg finomságot hoztak az ünnepi asztalra – süteményeket, egészséges ropogtatnivalókat, gyümölcsleveket, üdítőket – amolyan batyus bálként. A kisgyermekcsoport lelkes önkéntes szervezői játékos vetélkedőket vezettek. Emellett lehetett bohóc sapkát készíteni és farsangi kifestőket színezni. Ezután én egy, a moldvai csángóknál mai napig élő újévi köszöntővel, hejgetéssel (urálás) kezdtem programomat. Szólt a furulya, döngött a dob a bevonulónkon. Majd morrogott a „bika”, s a gyermekek sorra megszólaltatták az általam készített, kötélen függő, egyszerű népi hangszereimet. A patkó-triangulum, rece-fice, kereplő, esőcsináló bot, Y-csörgő, fűzfacsörgő, lopótökcsörgő, lopótöktücsök zaja zengte be a termet. Szépen vezényelve mondtam el az „urálás” rigmusát, ami a búza élettörténetét meséli el a vetéstől a kenyérig. Ezután Zelk Zoltán „Három nyúl” című verses meséjének zenés, interaktív, fejbábos előadását játszottuk el lelkes kis közönségemmel. A gyermekek nagy érdeklődéssel figyeltek és ügyesen szerepeltek a mesében. Majd következett a jelmezverseny. A gyermekek változatos jelmezekben vonultak fel, örültem, hogy akadt az anyukák által készített maskara is. Később, a tombolahúzás előtt belebújtam csattogószájú turka-kecskémbe, amivel újra nagy sikert arattam. Először menekültek előlem a gyerekek, majd mikor kibújtam és felismertek, többen is alábújtak és lelkesen csattogtatták a száját. Nagy izgalmat okozott a tombolahúzás is, nem győzték a gyerekek megnyert játékaik kipróbálását. Végezetül, mikor már a kis törpék távoztak, a nagyobbacskák kipróbálhatták az általam pörgetett kötélen való átugrást is. A gyermekek még szívesen maradtak volna, de nekünk már át kellett adni a termet, így lassan búcsút vettünk mindenkitől. Reméljük, hogy a szülőkkel és cserkészekkel közel száz főt megmozgató rendezvény jó híre a további rendezvényeinkre is elhozza a családokat.
