A napot – akárcsak legutóbb – ismét fakultatív gitárórával indítottuk, amelyet Csaba, a gitártanár másodszor tartott meg az érdeklődő gyerekek számára. A közös programot ezúttal is néhány bemelegítő játékkal indítottuk. A gyerekek körben álltak, és az én utasításaimat ismételve hajtották végre a feladatokat.
Például, amikor azt mondtam: „Ugorj balra!”, ők hangosan megismételték, majd valóban balra ugrottak. Ezután nehezítettünk a játékon: bár az utasítást kimondták, a mozdulatnak az ellenkező irányba kellett történnie. Itt már akadt némi kavarodás, de hamar belejöttek.
Végül tovább bonyolítottuk a szabályokat: most már a kimondott szövegnek kellett az ellenkezőjének lennie, miközben a mozgásnak az eredeti utasítást kellett követnie. Ez volt a legnagyobb kihívás, de sok nevetés és kitartás mellett ezt is sikeresen teljesítették.
Ezután, utolsó játékként következett az egyik nagy kedvencem, az „emberi csomó”. Csukott szemmel mindenki megfogta valakinek a kezét, majd közösen kellett kibogozni a kezekből keletkezett csomót.
A játékokat követően kisebb csoportokra oszlottunk, és kezdetét vették a foglalkozások. Én a játszócsoporttal maradtam, ahol anyák napi meglepetéseket készítettünk. Mivel Új-Zélandon az anyák napját egy héttel később ünneplik, így éppen jókorra időzítettük a kézműveskedést.
Az ajándékok elkészülte után színes szivárványokat alkottunk, miközben játékos formában ismerkedtünk a színek magyar neveivel. A délelőtti programot a gyerekek által nagyon várt pizza ebéd koronázta meg. Mindenki jóízűen falatozott, majd néhány perc múlva már újra birtokba vették a játszóteret, mintha az ebéd csak egy pillanatnyi megálló lett volna a sok játék között.
A délutáni foglalkozáson a középső és nagycsoportos lányokkal elkezdtünk közösen betanulni egy különleges koreográfiát, amelyet az évzárón szeretnénk majd előadni. A táncot ismert magyar slágerek válogatására álmodtuk meg, így nemcsak a lépéseket, hanem a dalok szövegét is együtt gyakoroltuk.
Ennek a produkciónak az igazi varázsa akkor mutatkozik meg, amikor együtt énekeljük – vagy inkább teli torokból kiabáljuk – a jól ismert sorokat, például: „Az éjjel soha nem érhet véget.” A lányok hatalmas lelkesedéssel vetették bele magukat a próbába, és én is szívből élveztem minden percét. Felemelő érzés átadni a mozgás és a zene örömét, különösen úgy, hogy olyan dallamok csendülnek fel, amelyekre egykor én is táncoltam gyerekként
Ismét egy vidám, élményekben gazdag napot zártunk, tele játékkal, nevetéssel és jókedvvel. Júniusban újra találkozunk!
