A Sydneyben élő magyar közösség megemlékezése 1956. október 23-ról
Az egész nap a megemlékezés jegyében telt, délelőtt a Rockwoodi temetőben Dr. Mikola István nagykövet helyezte el a kegyelet koszorúját a Hősök Keresztjénél, ahol a Sydneyben élő magyarok szervezetei, zászlóik kíséretében vonultak fel. Ezt követően Stratfieldben istentiszteletre került sor a Uniting Churchben.
A közös ebédet követően a Magyar Házban került sor az ünnepi műsorra, melyet Rozgonyi Magdolna a New South Wales-i Magyar Szövetség elnöke nyitott meg, és köszöntette az együtt ünneplőket, valamint a nagykövetség és a konzulátus nevében megjelent Dr. Mikola Istvánt nagykövetet, Fráter Olivér és Dr. Domniczky Endre konzulokat.
Nagykövet nyitóbeszédében hangoztatta a magyar nemzet kulturális, nyelvi gazdagságát, melyben kiemelt szerepet játszik a kérlelhetetlen, ám sokszor komoly harcok árán kivívott, megtartott, vagy épp eltiport szabadságvágyunk. Az 1956-os októberi események végét a brutális támadás, a nép akaratának vérbe fojtása követte, de az emlékezésünk fő mondandója nem a tragédia, hanem hogy a magyar nép új erőt tud mutatni minden elnyomás ellen, s a világtörténelemet befolyásoló cselekedeteket tud végrehajtani, ahogy azt 1956 őszén is megmutatta. Ezt az örökséget pedig büszkén vállalhatjuk mi magyarok.
Az ünnepi beszédet Csapó Endre írta, aki az Ausztráliában élő magyarok újságjának a Magyar Életnek a főszerkesztője, 97 éves korára és egészségi állapotára való tekintettel beszédét Reményi Tamás, Körösi Csoma Program ösztöndíjasa olvasta fel. Az ünnepi beszéd rávilágított, hogy az 56-os események mögött világhatalmak komoly politikai törekvései bújtak meg. A II. világháborút követően az amerikai és a szovjet hatalom is kettős szerepet játszott, a világállam létrehozásának ambíciója mutatkozott meg, a sztálini módszerek átalakítására törekedtek, egy elfogadhatóbb kommunizmus létrehozását tűzték ki célul, bevonva ebbe a „játékba” Titót, illetve a kettéosztott Európa szovjetúnió-közeli államait. S eközben a magyar nép az elnyomással szemben megfogalmazta „a szabad nép szabad országban” akar élni.
„Ma már teljes bizonyossággal megállapíthatjuk, hogy a magyar forradalom döntő módon megváltoztatta a XX. század történetének folyamatát. Nem is egy, hanem két fontos területen. Politikai, ideológiai téren lerántotta az álarcot a gyorsan terjedő szocialista, kommunista ideológia valódi arculatáról. Feltárult a világ számára Budapest brutális lerohanását követően a szovjet valóság, aminek során a nyugati országok kommunista mozgalmai, szervezetei, sorra felbomlottak. A másik terület a következő: Akkor még nagyon is közeli lehetőség volt a központi világállam megalakulása. A nyugati részen szocialista és kommunista pártok törtek előre nagy média támogatottsággal. A keleti részen egymás után alakultak kommunista államok. Tito, a Nyugat kedvence szervezte a Harmadik Világ kommunista országait, pártjait. A magyar forradalom és annak brutális vérbefojtása világosságot gyújtott ebbe a sötét világba. A nyugati kommunista pártok elveszítették tömegeiket, munkások, diákok vonultak fel tiltakozásul Nyugat nagyvárosaiban. Követelték Kelet Európa felszabadítását.” – részlet Csapó Endre megemlékezéséből.
Az ünnepi beszédet követően az „OlimpIKONOK, Vér és verejték, avagy miért a magyarok az 56-os olimpia hősei” címmel Hajnal János és Vincze Márton a budapesti Esztrád Színház színészei előadásában tekinthettünk bele az 56-os eseményekbe a Melborune-i Olimpia magyar vonatkozású eseményein keresztül a budapesti és magyarországi történésekbe. Az előadás rendezője Bőhm György és a darab írója, Deres Péter is jelen volt az előadáson.
Megtiszteltetés és egyben hihetetlen felemelő élmény, hogy ily távol hazánktól, még élő, hazájukat a nemzet szabadságáért küzdő cselekedeteik miatt elhagyni kényszerülő 1956-os forradalmárok jelenlétében (akikkel személyes beszélgetéseket folytathattunk) emlékezhettünk meg. Vagy épp hallgatni a már az olimpia idején Ausztráliában élő magyaroktól, hogy valóban mikor a magyar sportolók alakulata bevonult az olimpiai stadionba 1956-ban Melbourne-ben, az egyetlen nemzet volt, akit az ottlévők állva fogadtak, a magyar nemzet szabadságharcának elismeréseként! Ezek a beszélgetések és tapasztalatok egy éltre meghatározó élményt nyújtanak.
Befejezésként az ünnepi beszéd záró gondolatát idézem:
„Albert Camus francia filozófus mondta egy ifjúsági táborban az alábbi intelmet fiatal honfitársainak: „Csak azoktól a magyar fiataloktól fogadjatok el tanítást, akik Budapesten harcoltak és meghaltak a szabadságért. Ők nem hazudtak, amikor azt kiáltották, hogy a szellem szabad, a munka szabad, a nemzet szabad és Európa szabad. Számunkra ezek az egyedüli jelszavak, amelyekért valóban érdemes harcolni és meghalni.” Nekünk, magyaroknak, utódoknak, az 56-os nemzeti függetlenség példamutatását kellene hirdetnünk a nagyvilágban, amikor ismét veszélyben van a szellem szabadsága, a nemzetek szabadsága, és Európa szabadsága.”
