Aki megtanul meghallgatni, megtanul jobban gondolkodni – s ez a diaszpórában élő magyarok között különösen is fontos!
Egy osztrák határ melletti kis faluban születtem, Kőszegen érettségiztem, majd Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán szereztem első diplomámat 2002-ben. 2005-ben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán, nappali tagozaton középiskolai hittanár mesterszakos végzettséget szereztem, 2007-ben pedig elvégeztem a terápia szakirányt is. Több mint tíz éve a Gyógypedagógia Kar főállású oktatója vagyok, és terapeutaként tizenhét éve viselkedészavart mutató gyerekekkel, tanulókkal és családjaikkal foglalkozom. Két alkalommal ösztöndíjasként Németországban tanultam, 2002-ben Bergenben szenzoros integrációs terápia végzettséget szereztem, majd 2006-ban egy félévet a Berlini Humboldt Egyetemen végeztem, ahol jelenleg doktori tanulmányokat folytatok.
2012 óta tartok szakmai előadásokat és továbbképzéseket pedagógusok, illetve szülők számára Magyarországon és az országhatáron túl, amelyek témája a tanulás és a viselkedési zavarok. 2018 nyarán, a Felvidéken a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének szervezésében nyári egyetemet tartottam a szórvány vidékekről (Felvidék, Kárpátalja, Erdély, Délvidék, Őrvidék) érkező magyar pedagógusok számára. Jelenleg pedig még távolabbi feladatot kaptam: az ausztráliai diaszpórában élő magyarok között élhetek és segíthetem közösségeik működését, a hagyományok és a magyar nyelv továbbélését.
A közösségi, vallási és hitélet előmozdításán túl különösen érdekel a diaszpórában élő magyarok gondolkodásmódja, lelki megpróbáltatásaik és megküzdő mechanizmusaik megismerése, és a diaszpóra magyarságának lélektana és annak mélyebb feltárása. Hiszen a nemzet egységének kérdése nem csak gazdasági érdek és hazafias követelmény, hanem egy sok szempontot figyelembe vevő, nemzeti kihívás!