A svájci-magyarországi kapcsolatok a reformáció idején kezdtek szorosabbá válni, igaz a két ország között már a 15. században is volt diplomáciai kapcsolat. A kora újkorban a humanizmusban, a könyvnyomtatásban, a protestantizmusban és az egyetemek világábanalakult ki számottevő kapcsolat a két nemzet között. Ezek a kapcsolatok különösen a református teológia és az egyetemi tanulmányok terén maradtak jelentősek. A 18. századbanpedig már svájci származású református lelkészek is szolgáltak Magyarországon.
A svájci könyvnyomtatás központja Bázel volt, azonban Genf és Zürich nyomdái is jelentős szerepet játszottak a helvét protestantizmus terjesztésében. A 17. század elejéig a Bázelben nyomtatott könyvek témaköre még nem korlátozódott kizárólag a teológiára, hanem a tudomány számos területét érintették. A bázeli nyomdászok műhelyeiben megjelent könyvek közül számos példány eljutott a Kárpát-medencébe. Johannes Honterus brassói származású humanista például Bázelben Heinrich Petri nyomdászműhelyében sajátította el a nyomdászmesterséget és a fametszést. A megszerzett tudás és technológiai birtokában 1539-ben Erdélybe visszatérve nyomdát alapított. A 16. században több magyarországi humanista szerző könyve is Bázelben jelent meg. Dévai Bíró Mátyás 1537-ben a predesztináció tanát tárgyaló kötetét adta ki, míg Antonio Bonfini Hunyadi Mátyás udvari történetírójának művét 1543-ban nyomtatták Martin Brenner műhelyében. 1550-ben Gyalui Torda Zsigmond az Francisco Spiera itáliai reformátor életét dolgozta fel és nyomtatta ki az Oporinus nyomdában.
A szerveződő magyar református egyház 1567-ben a debreceni zsinaton hivatalosan elfogadta hitvallásának a Második helvét hitvallást.
A 1580-as években Bázel a magyar reformátusok számára kulcsfontosságú kiadói központtá vált. Ifjabb Szegedi Kis István itt adatta ki apja, idősebb Szegedi Kis István teológiai munkáját, a Loci communest, Johann Jacob Grynaeus professzor segítségével. Az idősebb Szegedi Kis István munkája a berni reformátor, Wolfgang Musculus és a genfi kálvinista, Théodore de Bèze teológiájából is használt fel különböző protestáns tanokat. A 18. században a Svájcban megjelenő folyóiratok rendszeresen közöltek tanulmányokat a magyar református értelmiségtől. A Museum Helveticum például Piskárkosi Szilágyi Sámuel és Hatvani István írásait tette közzé, Johann Rudolf Imhof bázeli nyomdász a 18. században pedig négyszer nyomtatta ki a Károli-bibliát, valamint kiadta Bod Péter egyháztörténeti művét, Az Isten, vitézkedő anyaszentegyháza címmel.
A 17. században tömegesen menekültek külföldre a magyarországi protestáns lelkészek és tanítók a Habsburg-ház által vezetett ellenreformációs üldöztetések elől. Több száz református és evangélikus hitű egymási személyt állítottak ekkor bíróság elé többnyire állam elleni felbujtás és hazaárulás vádjával. A perek célja a reformáció által elindított folyamatok visszafordítása volt a protestáns vezetők és értelmiség megfélemlítésén keresztül, ugyanis a reformáció tanainak a terjedése egyúttal a Habsburgok befolyását is megingatta és veszélybe sodorta.
Mind közül az 1674-es pozsonyi per vált a legnagyobb nemzetközi hírnevet is szerző esetté. A börtönbüntetésre, illetve halálra ítéltek száma meghaladta a 300 főt. Közöttük volt 42 halálra ítélt lelkész is, akiket 1675. május 8-án Nápolyba gyalog hurcoltak, ahol végül gályarabnak adták el őket. A gályarabok híre nagy nemzetközi visszhangot váltott ki a európai protestáns uralkodók körében. Svájc diplomáciai nyomásgyakorlásának hatására, illetve a holland és a svéd uralkodók közbenjárásának köszönhetően az életben maradt 26 magyar protestáns lelkipásztor 1676. február 11-én szabadulhatott az embertelen körülmények közül.
A gályarabok kiszabadításában kiemelt szerephez jutott Zrínyi Miklós egykori hajósa, Michiel de Ruyter holland admirális, aki hadihajóival és tengerészeivel mentette ki a magyar prédikátorokat, ugyanakkor a svájci kantonok egységes és határozott fellépése nélkülözhetetlen maradt a nemzetközi figyelem fenntartásához és a diplomáciai nyomás sem lett volna elég kitartó. A gályarabokról két emléktábla is megemlékezik. Az egyik Zürichben a Grossmünster oldalában, a másik pedig a graunbünden katonbeli Thusis település református templománál található.
Szabadulásukat követően a gályarabok többsége Svájcban talált menedéket, ahol vagy felsőfokú teológiai tanulmányokat folytattak vagy prédikátori szolgálatot láttak el a helyi gyülekezetekben. A svájci kantonok és protestáns egyházak már az elítéltek deportálásának a hírére levélben fordultak az európai protestáns fejedelmekhez, hogy közösen lépjenek fel a magyar prédikátorok érdekében és egyúttal gyűjtéseket is szerveztek a magyar gályarabok kiváltására és családjainak megsegítésére.
A gályarabok kiszabadítását követően Svájcban számos magyar diák tanulhatott továbbegyetemen és főiskolán. A bázeli, a berni, a zürichi és a genfi felsőoktatási intézmények évente két-három magyar református diáknak biztosítottak tanulmányi ösztöndíjat.
A 16. században nemcsak református fiatalok, hanem más magyar diákok is tanultak Bázelben. A 17. századtól kezdve azonban Svájc összes felsőfokú oktatási intézményében kizárólag református diákok iratkozhattak be, többségük teológiát, de néhányan orvosi és jogi tanulmányokat is folytattak. Ennek az oka az volt, hogy 1675-ben a Formula Consensus felváltotta az addig érvényben levő Második helvét hitvallást. Ez egyébként nagy hatást gyakorolt Idősebb Pápai Páriz Ferencre is, bár a református ortodoxia rugalmatlanságát elutasította. A zürichi főiskola tanárával, Johann Heinrich Heideggerrel kötött barátságának köszönhetően később fia el tudta érni, hogy a nagyenyedi református kollégium Zürich kantontól anyagi támogatást kapjon. A svájci református ortodoxia egyértelműen jelentős hatással volt az erdélyi református egyházra, mert a nagyenyedi tanár, Borosnyai Nagy Zsigmond magyarra is lefordította a Formula Consensus-t, amit 1742-ben Kolozsváron is kiadtak. Ekkorra a bázeli egyetem hallgatóinak a kétharmada magyarországi származású volt.
A Kárpát-medencéből Svájcba érkező diákok korábban Debrecenben, Sárospatakon és Nagyenyeden tanultak, kisebb számban Pápán és Kolozsváron is. A 18. században Kelet-Svájc elszigetelt kantonjából, Graubündenből többen utaztak Magyarországra, és teológiát tanultak a debreceni és nagyenyedi kollégiumokban. Például Petrus Domincius Rosius aPorta a gályarabok történetének hatására indult el Magyarországra 1752 és 1756 között, ahol teológiát hallgatott, Nagykárolyban pedig nyomdászmesterséget is tanult. Johann Heinrich Fäsi zürichi lelkész 1801 és 1807 között Balmazújvárosban szolgált. A bánsági Lieblingben Johann Jakob Hederich 1791-ben, majd 1803-ban Johann Gysin töltötte be a lelkészi állást. Mindketten svájci származásúak voltak.
Mivel a református kánonjog szerint a teológiai kar elvégzése önmagában nem jogosította fel a lelkészi szolgálatra; a püspök ordinálása volt a döntő. Ennek ellenére ismert néhány eset, amikor a svájci protestáns egyházak szenteltek fel lelkésszé magyar teológusokat, mint például Ercsei Dánielt 1775-ben, akit a bázeli elsőlelkész ordinált, vagy két másik lelkésztGraubündenben 1758 és 1759 között.
A történelmi kapcsolatokon mellett napjainkban is szoros kötelék jellemzi a svájci és a magyar protestáns egyházakat. A teológiai képzéseken és a szociális együttműködéseken túl néhány szerencsés véletlennek köszönhetően például olykor ma is szolgál graubündeni református lelkész Erdélyben. Ilyen lelkipásztor Jan-Andrea Bernhard a Zürichi Egyetem egyháztörténet professzora is, aki egy máramarosszigeti tanártól tanult meg fuvolázni, egyteológiai szemináriumon nagy hatást gyakorolt rá egy marosszentkirályi református lelkész, majd a doktori disszertációját mentora javaslatára egy 18. századi svájci lelkészről írta, aki Debrecenben tanult teológiát. Így jutott el Erdélybe, ahová később a kolozsvári Református Teológiai Intézet vendégprofesszoraként kapott meghívást. Megtanult magyarul ráadásul látogatásai során rendszeresen hirdet igét a székelyföldi Kányád református templomban.
Források
https://mandiner.hu/kulfold/2025/08/galyak-rabjai-a-magyar-predikatorok
https://szekelyhon.ro/aktualis/udvarhelyszek/svajc-szekelyfoldjerol-erkezett
https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Svájci–magyar_kapcsolatok#Protestantizmus
https://reformatus.hu/egyhazunk/hirek/a-galyarabok-szamunkra-koronatanuk/
https://confessio.reformatus.hu/v/350-eve-volt-a-galyarabok-pere/#page1
https://real.mtak.hu/26773/1/CsD,%20LocMem.pdf
https://epa.oszk.hu/03300/03307/00025/EPA03307_egyhaztorteneti_2010_01_009-027.htm
https://reformatus.hu/egyhazunk/hirek/galyarab-oseink-tortenete-benne-van-az-identitasunkban/
https://reformatus.hu/egyhazunk/hirek/a-galyarabok-tortenete-nem-pusztan-a-szenvedesrol-szol/
