Olaszországi egyetemi tanulmányaim során magam is megtapasztalhattam, hogy milyen diaszpórában élni, és megértettem, hogy a magyar identitás kizárólag közösségben teljesedhed ki. Bolognában a megérkezésemet követően azonnal csatlakoztam a helyi magyar közösséghez, ahol olyan példaértékű önszerveződéssel és összetartozással találkoztam, amit korábban csak szakkollégistaként tudtam álélni. A magyarság megélése olyan közösségi élménnyé vált, mint a határontúli szüleimnek vagy a generációk óta a perui, az amerikai és a németországi diaszpórában élő rokonságomnak. Magyarországon úgy érzem, hogy nem lehetséges ezt az érzést ugyanilyen formában megtapasztalni.

Már több mint tíz éve veszek részt aktívan közösségépítési tevékenységekben. Egyetemen többek között a hátrányos helyzetű falusi közösségek fejlesztési lehetőségeit is kutattam és írtam róluk szakcikkeket, szakkollégiumi elnökként pedig számtalan tudományos program és közéleti esemény szervezésében vettem részt. Egyetemistaként és később a munka világában is fontos szerepet kapott az életemben a közösségépítés. Általános volt, hogy hasonló vagy akár rendkívül különböző személyiségű és világlátású embereket mutassak be egymásnak, majd kovácsoljam őket közösséggé. 

A Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasaként azzal a céllal érkeztem a svájci magyar közösségbe, hogy bebizonyítsam a magyarságtudat nem pusztán a múltunk része, hanem egy olyan, igenis élő örökség, amit közösen kötelességünk megújítani.