Magyar Nap Chesterben

/ Szabó Ágnes /
szabo.agnes képe
Nagy előkészületekkel szerveztük tanodánk harmadik foglalkozását, hisz magyar napot tartottunk. Meghívtuk a közelben lévő magyar iskolákat is, s egy kiemelt vendéget is vártunk. Bizonytalan volt, hogy a sok megfázás és teremcserék ellenére hányan tudnak jelen lenni ezen a fontos napon.
ChesterChesterChesterChester

Mindent jól előkészítve vártuk a sorra érkező tanodásokat. Nagy örömünkre Birminghamből, az ottani iskolából egy kedves család megtisztelt bennünket látogatásával. 

A napot a kialakult hagyományoknak megfelelően kezdtük: mindenki a mesehallgató párnájára ült, s maga mellé helyezte a varázsdobozát, majd az egyik Balassi füzetből tanodánk vezetője, Kádárné Szász Hilda elmesélte A kőleves című történetet. Ezután három csoportban megbeszélték a gyerekek a hallottakat, s korosztályuknak megfelelő feladatokat végeztek: a kézműves percekben pedig igazi és saját követ készített mindenki egy különleges, csak természetes anyagokat tartalmazó alapanyag összegyúrása után. Szépen fóliába és fehér kendőbe csomagolta mindenki, s majd otthon biztos meg is "sütötte", hogy a varázsdobozba helyezhesse a kövét szép emlékként. A bábozás ismét nagyon érdekesre sikerült, hisz a gyerekek saját maguk tapasztalhatták meg a bábok "életre keltésének" csodáját Tolnai Judit vezetésével. 

Ezután közösen költöttük el az ebédet, majd nagyon izgalmas pillanatok következtek, mert a magyar nap tiszteletére a kislányok felvették a fehér blúzukhoz a Magyarországról kapott kékfestő szoknyákat fehér köténykékkel, a fiúk pedig a fehér ingükre a fekete mellényt. Nagyon csinos lett mindenki! Szívmelengető volt látni, ahogy az ünneplő ruhában ünneplőre váltott a hangulatuk és a viselkedésük is!

Közös énekkel kezdtük a megemlékezést. Először a nótafánkat körbeültük, sorra leemeltük a már tanult dalok kártyáját, elismételtük, majd újat is tanultunk. Ezután következett a tánc! Ügyesen és nagyon lelkesen csinálták a legkisebbek is.

Pont mire elfáradtunk, megérkezett Ferenczi Géza bácsi, aki 1956-ban indult el biciklivel Nagykanizsa felé, az országhatárhoz, hogy 18 évesen új életet kezdjen a hazájától távol. Géza bácsi történeteivel kísérve néztük végig a kivetített képeket, s együtt festettünk lyukas zászlókat. A közös csoportkép készítése után a gyerekek felírták vagy rajzolták az élményfalra a legérdekesebb pillanatokat a napból.  A szülők pedig a Tanoda emlékkönyvébe írtak kedves szavakat.

Végül Géza bácsival együtt megkóstoltuk a szülők által sütött finomabbnál finomabb sütiket a szeretetvendégségben.

Míg a tanodások falatoztak, beszélgettek, először a szülők fogták közre Géza bácsit, hogy még meséljen, s kérdeztek tőle sok mindent, majd a gyerekek is csatlakoztak, s hallgatták az újabb történeteket.

Azt hiszem, a magyar nap alkalmával a Szóló Szőlő Chesteri Magyar Tanoda minden résztvevője méltón tisztelgett a 60 évvel ezelőtti események előtt. Szép volt látni, hogy a ma már nagypapa korban lévő Géza bácsi mekkora szeretettel és meghatottsággal mesélt múltjáról, s milyen tisztelettel hallgatta őt mindenki! Szép megemlékezés volt!