A magyar Mikulás magyar ajándékokat hozott a San Diego-i magyar gyerekeknek, így mindenki kapott Sport szeletet, szaloncukrot, mogyorót, almát, mandarint, na és persze az elmaradhatatlan virgácsot. Az ünnepséget kézműves foglalkozás előzte meg, különféle karácsonyi díszeket lehetett készíteni, papírból vagy pattogatott kukoricából füzért fűzni, gyurmázni, szivet hajtogatni.
„Ez a kisfiú nemsokára karatéra fog járni, mert meg kell tanulnia, hogy mikor szabad és mikor nem szabad megütnie másokat, leginkább a bátyját" – ez az egyik a sok jellemzés közül, amiket a Mikulás segítője olvasott fel. Minden gyereknek magára kellett ismernie a jellemzések alapján, hogy aztán kimehessen a Mikuláshoz, beszélgethessen vele kicsit, majd átvegye az ajándékát. A gyerekek lelkesen mesélték, mit szeretnének kapni karácsonyra, mi történt velük a napokban, vagy épp miért szokták néha megütni a bátyjukat.
Az ünnepséget finom vacsora zárta, ahol a szülőknek olyan fogas kérdésekre kellett válaszolniuk, mint miért nem igazi a Mikulás szakálla, vagy hogy mi a különbség a Mikulás és Santa Claus között, és mindkettő igazi-e, vagy hogy miután a magyar Mikulás hazament Magyarországra, utána megy-e az Északi-sarkra, és ha igen, akkor hol is lakik valójában.
