A magyar himnusz „születésnapja"
A középiskola bejezése után csupán az első versszakkal találkozunk a mindennapokban: ünnepek, kiemelt események alkalmával hangzik fel a Himnusz. Sajnos, leginkább csak felhangzik, de kevesen éneklik. Talán érdemes feleleveníteni néhány információt a Himnusszal kapcsolatban...
A Himnusz Kölcsey Ferenc legnagyobb hatású költeménye. Címe egyben megjelöli a vers műfaját is –klasszikusan az Istenhez szóló verseket nevezték himnusznak. A költő a mű első és utolsó szakaszában Isten áldását kéri a magyar népre, szinte könyörög Isten oltalmáért. A nyolc versszak átfogja a magyar történelem évszázadait: a sikeres, értékekben gazdag időszakokat, valamint a „vérzivataros” időket egyaránt.
A költemény teljes címe: Hymnus, a’ Magyar nép zivataros századaiból. Napjainkban alcím nélkül, mai helyesírással csak a főcímet használjuk: Himnusz. A vers keletkezésének helyszíne: Cseke. Jelenleg Szatmárcseke a település neve.
A vers keletkezése után hat évvel jelent meg először Kisfaludy Károly Aurora című irodalmi zsebkönyvében, majd 1832-ben kötetben.
A Himnusz megzenésített változata 1844 tavaszán keletkezett, Erkel Ferenc zeneszerző egyik legismertebb alkotása. A megzenésített Himnusz már a 19. században a magyarság egyik jelképévé vált. Voltak olyan időszakok, amikor ideológiai okokból le akarták cserélni a Kölcsey-Erkel művet, de végül több mint másfél évszázada folyamatosan énekeljük a „nemzeti imádságunkat”.
A Himnusz kézirata a magyar nemzet egyik legbecsesebb kulturális értéke, jelenleg az Országos Széchényi Könyvtárban őrzik. Minden év január 22-én Kölcsey kéziratát, valamint a Himnuszt megzenésítő Erkel Ferenc zeneszerző kottáját kiállítják, így ezen a napon az érdeklődők eredetiben is láthatják.
