2018 októberében Dr. B. Szabó Dezsővel, a Stuttgarti Magyar Kulturális Intézet vezetőjével beszélgettem a 70. Frankfurti Könyvvásáron. Frankfurtban a magyar jelenlétért a Stuttgarti Magyar Intézet felel, most viszont itt vagyunk a Lipcsei Könyvvásáron, ahol a magyar stand felelőse a berlini CHB. Igazgató asszony, milyen lépésekből áll az itteni magyar stand és a programok megszervezése?
Említette Frankfurtot, ami mindig októberben van. Ezután következik Lipcse márciusban. Frankfurt a kiadók vására, Lipcse pedig az olvasóké. Frankfurtban jogokat adnak-vesznek, fordításokról beszélnek, üzletelnek. Ahogy látja, itt viszont egyes helyeken annyi olvasó van, hogy mozdulni nem lehet: több mint 500 helyszínen több ezer esemény várja az érdeklődőket. Ezt azért kezdem ilyen távolról, mert Frankfurt számunkra is mindig vonatkoztatási pont. Meg szoktuk nézni, hogy Frankfurt óta (vagy közvetlen Frankfurt előtt) mi jelent meg a magyar irodalomból németül. Ez adja a majdani programunk kiindulópontját. Vagyis a Lipcsei Könyvvásár számunkra azzal kezdődik, hogy megkérdezzük a kiadókat, beszélünk szerkesztőkkel, fordítókkal, írókkal, hogy mi az, ami várhatóan megjelenik Lipcsére. Van, ami csak röviddel a vásár előtt jelenik meg, így nagyon fontosak ezek az információgyűjtő beszélgetések.
Melyek most a legfrissebb kiadványok? Miképpen lehet ezekre felfűzni a további programokat?
Az idei lipcsei jelenlét alapját képező antológia például annyira friss, hogy a hét elején jött ki a nyomdából. Ez lesz az évszázad hipnózisa a címe, a KLAK Kiadó gondozta, és 1980 után született költőknek az elmúlt 10 évben született verseit tartalmazza. Emellett Kemény Istvántól jelent meg egy válogatás a Reinecke & Voß-nál, ez új versei mellett a régebbiekből is válogat. Több kisebb lírakötet is kijött Lipcsére, ezért döntöttünk úgy, hogy a versekre fókuszálunk. Mivel idegen nyelvű publikációk nincsenek fordítók nélkül, így a másik kiemelt témánk a fordítás lett. Mindezzel párhuzamosan megkeresett a Literarisches Colloquium Berlin (LCB), hogy működjünk együtt egy kortárs lírafordítói workshop lebonyolításában, ami szintén összhangban volt az idei terveinkkel. Ráadásul a mai nap, március 21-e, a Lipcsei Könyvvásár első napja a Költészet Világnapja. Így állt össze az idei koncepciónk három fő eleme: fiatal kortárs líra, műfordítás és a Költészet Világnapja.
Februárban aztán jött a hír, hogy meghalt Tandori Dezső. Tandori egészen kiemelkedő író, költő és műfordító volt. Németországban azonban nem ismerik, eddig nem adatott meg neki a lehetőség, hogy bekerüljön az irodalmi köztudatba. Ezért őt is felvettük a programunkba: népszerűsítésében sokat segít, hogy írt róla Esterházy Péter, Konrád György, Kurtág György pedig zenét szerzett a verseihez. Fontos szempont volt, hogy a koncepciónk meggyőző és érthető legyen, az egyes elemei illeszkedjenek egymáshoz, és a befogadó környezethez is. Csak így van esély arra, hogy ebben a négy napban a több ezer program között odafigyeljenek ránk.
Mikor kell egy ilyen komplex program tervezését megkezdeni?
Soha nem lehet elég korán... Tulajdonképpen már most elkezdjük a 2020-as magyar jelenlét tervezését. Miközben itt vagyunk, arra is figyelünk, hogy a többiek mit csinálnak, és gyűjtjük az ötleteket a következő évre. Közvetlen a standunk szomszédságában vannak a csehek, az idei a díszvendégek – nagyon érdekes látni, hogy ők mit tartanak fontosnak.
Látom, most is ott csapolják a szomszédban a sört.
A sörcsapolás is része a projektnek. Sok mindennel fel lehet tűnni egy ilyen könyvvásáron. A díszvendégség minden szempontból kiemelt jelenlétet jelent. Nekünk ilyen a közeljövőben valószínűleg nem lesz, de mindig át lehet venni valamit. A litvánok például kész építészeti elemeket visznek könyvvásárról könyvvásárra. Ez megint egy másfajta jelenlét, hiszen ezáltal újra és újra felismerhető lesz a litván stand. A programokat is érdemes figyelni: azt, hogy miképp adnak át egy díjat vagy milyen egy megnyitó ünnepség. Szóval sokat lehet a helyszínen tanulni.
Térjünk kicsit vissza a magyar vonatkozású programokra! Mi vár a látogatókra itt a standon és a többi helyszínen?
A könyvvásár keretében három eseménytípus van. Egyrészt úgynevezett fórumokon, vagyis nagyobb színpadokon zajlanak beszélgetések és felolvasások. Ha vegyesen ülnek magyarok és németek a színpadon, akkor nagyobb lesz a rájuk irányuló figyelem. Másrészt vannak a standok, ahol friss könyvek vannak kiállítva: a magyar standon lévő a könyvek az elmúlt egy év során jelentek meg. Többnyire a standokon is van program; mi mindennap kétszer fél óra lírai közjátékkal készültünk: délben egyfajta Tandori-hommage látható-hallható, délután négykor pedig egy a fiatal kortárs költészethez kapcsolódó lírai intervenció. A harmadik típust a városban zajló programok képviselik.
Mi történik a városban?
A városban számos különböző helyszínen vannak a programok. Úgy képzelje el, mintha Nürnbergben az egyik kávézó azt mondaná, hogy szeretne helyszínt biztosítani egy irodalmi programnak, egy gimnázium is azt mondja, egy hotel, egy kulturális intézmény is, és így tovább. Bárki részt vehet, aki akar. Leipzig liest (Lipcse olvas) ennek a városi fesztiválnak a neve, ez Európa legnagyobb felolvasó fesztiválja. Mi is szerepelünk egy városi helyszínen az antológiával. A helyszínek teret adnak olyan programoknak is, amelyeket itt, a vásáron talán nem lehetne megcsinálni. Ilyenek jellegzetesen a kevert műfajok, felolvasással és zenével.
Lipcsében ugyan most járok először, viszont a korábbi években – mindegy, hogy melyik német városban – a német könyvesboltokban elég gyakran találtam könyveket magyar szerzőktől. Ugyanakkor Németországban és Magyarországon mintha teljesen más szerzők lennének divatosak. Ön szerint mivel magyarázható ez?
Nyilván minden kiadó a profiljába illő szerzőt keres. Ez az első szűrő. Ugyancsak gyakori szűrő, hogy az idősebb szerzők milyen ajánlásokat fogalmaznak meg. Ha Németországban már befutott írók javasolnak más, általában fiatalabb szerzőket, arra odafigyelnek. A fordítók közvetítő szerepe is fontos: a kiadók az ő véleményükre is adnak. És persze ne felejtsük el azt sem, hogy a könyvkiadás is végsősoron üzlet, még ha szép üzlet is. Azzal, hogy elkészült a könyv, még nincs vége a folyamatnak. Az eladás is fontos szempont, melynek része az írók rendszeres fellépése is, általában ez benne is van a szerződésükben.
Ha már a kiadók szóba kerültek, említettük, hogy Frankfurt kifejezetten az ő terepük. Mit remélhetnek ők Lipcsétől?
A kiadók itt más céllal vannak jelen. Azért, hogy a könyveiket adják el és az olvasókkal tartsák a kapcsolatot, és nem azért, hogy eladják a külföldi kiadóknak a jogaikat. Ha itt még kicsit körbenéznek, főleg német kiadókat fognak látni, külföldieket viszont nem nagyon.
Mit tapasztalnak a magyar stand látogatói köréről? Vannak olyan érdeklődők, akik célirányosan keresik fel önöket és a magyar könyveket?
Hogyne. Nem véletlenül vannak nemzeti standok, hiszen ritkán adódik lehetőség arra, hogy valaki az egyes országok aktuális irodalmi kínálatát végignézhesse. Van, aki azért jön ide, mert szereti Magyarországot, és a kedvenc íróját keresi. Mások tanácsot kérnek, hogy mit olvassanak. Izgalmas dolog szóba elegyedni az érdeklődőkkel.
Meg lehet itt vásárolni a standnál a friss kiadványokat?
Nálunk nem, de a vásár területén található könyvesboltokban a kiadványok nagyobb részét be lehet szerezni. Sajtópéldányokat adhatunk, ha a kiadó hagyott itt nekünk. Időnként pedig el is tűnik egy-egy könyv, amit én alapvetően nem bánok, hiszen ez is azt mutatja, hogy van érdeklődés a magyar irodalom iránt.
Fordítóként is érdemes ellátogatni Lipcsébe?
A fordítóknak általában kiemelt szerep jut a könyvvásáron, egy kicsit ez az ő ünnepük is. Elég sok esemény zajlik fordítók részvételével. Nekünk is lesz olyan programunk, ahol az esemény egyik felében a költők, a másikban pedig fordítóik lépnek fel. Ezzel is igyekszünk rámutatni a fordítók szerepére. Örömmel látom, hogy egyre divatosabb feltüntetni a könyvborítókon is a fordító nevét, mely törekvést csak támogatni tudom.
A divatokról jut eszembe: B. Szabó Dezső Frankfurtban utalt arra, hogy a magyar irodalomnak vannak olyan szegmensei, amelyek a divatoktól függetlenül hagyományosan erősek, példaként említve a magyar gyerekirodalmat. Volt itt most olyan érdeklődő, aki kifejezetten magyar gyermekirodalmat keresett?
Lipcsében külön csarnoka van a gyerekkönyv-irodalomnak. Kimondottan magyar gyerekkönyvek iránt ugyanakkor csekély érdeklődést tapasztalunk. Valószínűleg azért, mert rengeteg színvonalas német gyerekkönyv van, és ebben a műfajban magyarból ritkán fordítanak. Franciaországban és Oroszországban nagyobb az érdeklődés, ezeken a nyelveken több magyar gyerekkönyv is megjelent. Vagyis annak ellenére, hogy a magyar gyermekirodalom hagyományosan erős, még dolgozni kell, hogy Németországban is legyen piacuk.
A magyar szerzők közül most ki számít Németországban ismertnek?
Dragomán György regényének német fordítását jelölték a könyvvásár fordítói nagydíjára. Ezt úgy konferálta fel a könyvvásár igazgatója, hogy Dragomán az egyik legismertebb fiatalabb magyar szerző. Ha ő ezt így látja, akkor nyilván így is van.
Hogyan tudják támogatni azokat, akik még kevésbé ismertek? Itt a standon például látok egy próbafordításokból álló gyűjteményt, amivel már Frankfurtban is találkoztam.
A Publishing Hungary program kiadásában megjelent egy ilyen válogatás, ezt lehet vinni a kiadókhoz. Hátránya, hogy kevés szerző fér bele. Emellett fontos, hogy beszéljünk a kiadókkal: kérdezzük meg, mi érdekli őket, mire kíváncsiak, hogy aztán ennek alapján is tudjunk ajánlásokat megfogalmazni.
Kérem, engedje meg, hogy zárásként önt is megkérdezzem a többi magyar intézettel való együttműködésről. Vannak olyan területek, ahol Stuttgarttal vagy Béccsel össze tudják hangolni a munkát?
A nyitottság megvan, a konkrét együttműködés azonban hosszasabb előkészületeket igényel. Ráadásul ami Berlinben jól eladható, az nem biztos, hogy Stuttgartban vagy Bécsben is működik, és ekkor még csak a német nyelvterület magyar intézeteiről beszélünk. Ha van egy kis színházi előadás, az nem biztos, hogy mindenhol bemutatható. A zenével ugyanakkor könnyebb a helyzet. Dolgozunk rajta, Stuttgart és Bécs mellett Rómával is kapcsolatban vagyunk. Jó, hogy van egy ilyen intézethálózat, és valahol látszik, hogy közünk is van egymáshoz.
