Anyák napja a Southamptoni Magyar Iskolában
Habár Angliában márciusban ünnepelték az anyák napját, azonban a Southamptoni Magyar Iskolában a magyar dátum szerint, május elején ünnepeltük meg az édesanyákat.
A május 11-én tartott iskolai napot minden csoport az anyák napi előadásra való gyakorlással kezdte. A legkisebbek, a Fenyőfa csoportosok egy táncelőadással is készültek az műsorra, így a napot a néptáncfüzér gyakorlásával kezdtük, a Csillagszeműek Anglia vezetője, Paládi- Kovács Krisztina vezetésével. A tánc után az énekek elgyakorlása következett az Azta Zenekar zenés kíséretével.
Az anyukáknak szánt ajándék egy, a gyerekek által készített üdvözlőlapot, egy saját kézzel kitöltött lapot, valamint egy kalocsai mintás nyakláncot tartalmazott. A lapon a következő kérdésekre válaszoltak a gyerekek az anyukájukról:
“Anyával ezt szeretem legjobban csinálni… Anya ilyen állat lenne… Ha bármit vehetnék Anyának…“
A többi csoporttal közös próba után kezdetét vette a műsor, amelyre a Gesztenye csoport termében került sor. Az alkalomra a tanulók ünneplőt húztak, ezzel is jelezve, hogy milyen fontos ez a nap számukra.
A műsor megnyitója után a Fenyőfa csoportosok néptánc előadását láthattuk, valamint az Orgona ága című dalt és Donászy Magda Ajándék című versét adták elő a legkisebbek.
Ezt követően a Gesztenye és Tölgyfa csoportosok is remek előadással készültek, például Molnár Orsi Kevés a szó című dalát énekelték el közösen az Azta Zenekar kíséretével, valamint mindkét csoport verssel köszöntötte az édesanyákat.
Elszavalták például B. Radó Lili Köszöntő Anyák napjára, illetve Lackfi János Mindennapi anyák napja című verseket is. Az előadás rendkívül meghatóra sikeredett, a műsor végén pedig minden gyermek átadta az édesanyjának az ajándékát. A műsor után az iskola tagjai egy közös pikniken vehettek részt a southamptoni parkban.
Ez a nap igazán különleges volt, hiszen a gyerekek szívvel- lélekkel készültek, hogy meglepjék az édesanyjukat és mosolyt csaljanak az arcukra.
“Bárcsak el tudnám neked mondani, de nincsenek rá szavak,
hogy a hálám egyre nő, mint folyammá duzzadó kis patak,
kevés a szó, hogy köszönöm, de lehet, hogy nem is kell mást mondanom,
talán elég lesz az is, ha szeretettel ölel át két karom.” (Molnár Orsi: Kevés a szó c. dal)
