Volt olyan család, amelyik meghatódva emlékezett vissza, hogy a házasságkötésük alkalmából rendezett mulatságnak – annak idején – a klub adott otthont. Az emiatt érzett hálájuk kifejezése képpen egy emlékplakettet ajándékoztak a klubnak.
A magyar nagykövetség képviseletében Nagy Balázs konzul és családja, valamint az északon élő magyarok egyik táncegyüttese, a Kolomp is megtisztelte jelenlétével az eseményt.
81 év - gondoljuk végig - egy ember számára is soknak számít, számtalan történet, életszakasz, jó és kevésbé jó emlék is belefér ebbe a több mint nyolc évtizedbe. Egy közösségi klub számára pedig nagyobb dolog a nyolcvanegyedik születésnap, hiszen a folytonosság fenntartása nehéz. Az alapításkor személyesen elkötelezettek generációjából már sokan távoztak az élők sorából, az ő gyerekeinek, unokáinak a magyarság megélése már mást jelent.
Az esemény kezdetén Papp Ernő, az egyesület elnöke, és Szép Ilonka, a vezetőség tagja – korábbi elnök – köszöntötte a résztvevőket és arra biztatta a megjelenteket, hogy őrizzék tovább őseik örökségét. Az ebéd elkezdése előtt, ennek az örökségnek mintegy megtestesítőjeként magyar táncokat láthattak az összegyűltek a Kolomp táncegyüttes előadásában. Nagy taps fogadta a táncosokat, és az előadást, hiszen ma már ritkán nyílik alkalom az egyesület rendezvényein a néptáncbemutatókra – az egyesület saját néptánccsoportja, a „Pacsirta” sajnos évekkel ezelőtt megszűnt.
Az ünneplés fontos része volt a magyaros ebéd. Az alapítás évfordulóján minden alkalommal székelygulyást készítenek a közösség tagjai. Szerintük ez a legfinomabb magyar étel, méltó a különleges alkalomhoz. A résztvevők közül pedig volt, aki úgy nyilatkozott: szerinte Buenos Aires-ben itt készítik a legjobban a székelygulyást. Az elégedett arcokon és az ebéd után üresen maradt tányérokon végignézve, úgy tűnt, mások is osztják ezt a véleményt. Természetesen születésnap nem maradhatott (magyar) torta nélkül sem: a dobos torta és a rigójancsi közül lehetett választani mindenki nagy örömére.
Külön érdekessége volt az évforduló alkalmából rendezett ebédnek, hogy tombolát is szerveztek. A sorsjegyek megvásárlása után, a kis borítókból kiszabadított sorszámot minden esetben ajándékra lehetett cserélni: vagyis mindenki nyert, a különbség csak annyi volt, hogy ki kisebb, ki nagyobb ajándékkal térhetett haza.
Az ebéd, a tortázás és a tombola-sorsolás lezárultával – és már közben is – lehetőség nyílt a táncra. Egy harmonikás fiatalember szolgáltatta a talpalávalót, a fiatalok és idősebbek pedig jókedvűen táncoltak.
Jó volt látni az újabbnál-újabb arcokat a majdnem száz résztvevő között, akikkel az itt eltöltött eddigi öt hónap során még nem találkoztam. Az pedig különösen jó érzéssel töltött el, így a közösségben végzett munkám végéhez közeledve, hogy fiatalok és gyerekek is jöttek a rendezvényre. Bennem ez annak a reményét ébresztette, hogy Buenos Aires legrégebben fennálló magyar egyesülete számára van remény, a folytonosság fenntartható, lehet nyolcvankettedik, kilencvenedik, s akár századik évforduló is. A nap végére az időjárás is megszelídült, este fél hétkor is ragyogó napsütésben sétáltunk hazafelé.
