Számomra, aki a Magyarországgal szomszédos magyar közösségek kutatásával foglalkozom, külön érdekesség, hogy az ide telepedett magyarok többnyire a mai határon túli magyar területekről – Vajdaságból, Felvidékről, Erdélyből és Kárpátaljáról – származnak.
A helyiek 1935-ben hozták létre szervezetüket, amelyet Valentín Alsinai Magyar Dalkörnek neveztek el, s akkoriban hetente akár több alkalommal is összegyűltek, hogy együtt készítsék el magyar ételeiket, és együtt énekeljék a megőrzött magyar népdalkincset. A dalkör tagjai számára nemcsak a közös éneklés, de a közös sport is összetartó erőt jelentett a múltban, amiről a klubba érkező friss szemű látogató azonnal meggyőződhet, hiszen a teke versenyeken elnyert serlegek szép számmal sorakoznak a vitrinekben. Ma már nem működik a tekepálya, de a sport szeretete megmaradt az itteni emberekben.
Az Argentínával szomszédos Brazíliában megrendezett 2016-os riói olimpia és a közösség sport szeretetének apropóján augusztus 28-án a dalkör havonta egyszer megszervezett, ebéddel összekötött találkozóját egy kis előadással egészítettük ki, amelyet – a világszintű összehasonlításban kicsi – Magyarország nagy sportsikereiről állítottunk össze.
A találkozó egy finom, magyaros ebéddel indult. A főszakács, mindenki Ilonka nénije (Szép Ilonka), a klub korábbi elnöke csirkepaprikással és tetemes mennyiségű lekváros fánkkal készült az alkalomra. Két hónap otthontól való távollét után mi, ösztöndíjasok is nagy örömmel fogyasztottunk a "magyar ízű" finomságokat, az otthonosság érzése hamar belénk költözött.
Az ebéd után Papp Ernő, a dalkör jelenlegi elnöke kért szót, aki elmondta, hogy hálás a jelenlévőnek, amiért rászánták ezt a vasárnap délutánjukat a magyar ügyre, és nagyon reméli, hogy még sokszor és sokan összegyűlnek a jövőben is, hogy a magyar származásukból fakadó összetartozásukat közösen élhessék meg akár a magyar ízek, akár a magyar nyelv, akár a magyar témákról való beszélgetések formájában.
Ezután következett az előadásunk, amelyben részleteztük a riói olimpián szerzett magyar érmeket, az eredményes sportolókat és sportágakat. Az előadást két nyelven – magyarul és spanyolul – tartottuk, mert a közösség egy része már nem beszél magyarul (hiszen van olyan, akinek még a nagyszülei vándoroltak ki), de úgy gondoltuk, hogy a választott módszer abban is segít, hogy a közönségben ülők a két nyelvet megfeleltessék egymásnak, s az előadásban szereplő információk megismerése mellett magyar szókincsüket is gyarapíthassák a résztvevők.
Az előadásban felvillantott adatok, képek és videók magukért beszéltek, a jelenlévők spontán tapsokkal méltatták például Hosszú Katinka úszónk vagy Kozák Danuta kajakosunk világszinten is igen kimagasló teljesítményét. Az előadás végén a Valentín Alsina-i magyarok lélekben együtt énekelték a magyar himnuszt jeles sportolóinkkal.
