Április közepén indult a Chilei-Magyar Kulturális Egyesület magyar tanfolyama, melynek keretein belül idén először beszélgetőköröket is indítottunk a tanulók számára. Ezek két különböző szinten és időpontban valósulnak meg online formában.
Azok számára, akik még Magyarországon születtek, és ezáltal anyanyelvi szinten beszélnek magyarul, heti rendszerességgel, szerda esténként tartunk másfél órás alkalmakat. Ebben a csoportban vannak, akik már az 1940-es években Chilébe költöztek, és azóta nagyon kevés lehetőségük van magyarul beszélni; így számukra kimondhatatlanul sokat jelent az a lehetőség, hogy hetente összegyűlhetnek, és történelmi, irodalmi, szépművészeti, zenei vagy akár tudományos témákról tanulhatnak és társaloghatnak. Természetesen az órák közösségépítő jellege is fontos. Néhányan a csoportból már sok-sok éve ismerik egymást, mások pedig újonnan csatlakoznak a társasághoz a beszélgetőkörnek köszönhetően, mégis gördülékenyen zajlik a beszélgetés a hasonló – és néhol igen különböző – tapasztalatoknak köszönhetően, amelyeket Chilében élő magyarként szereztek. Az órák témáját hol én találom ki, hol a résztvevők hozakodnak elő egy ötlettel – az eddigi kínálatban szerepelt a költészet napja alkalmából József Attila élete és művei, majd a magyar húsvéti szokásokat vettük sorra. Ezt követően a magyar Nobel-díjasokról, majd a magyar festészet és a klasszikus zene nagyjairól beszélgettünk, a legutóbbi alkalommal pedig a közlekedésről és az utazásról esett szó – Magyarországon és a nagyvilágban. A társalgás fő irányvonalától néhol eltérve a résztvevők szabadon mesélhetnek személyes tapasztalataikról is, amelyekből bőven akad, hiszen gyerekként vagy felnőttként egy többhetes hajó- vagy rövidebb repülőút után egy idegen kontinensre érkezni és új életet kezdeni természetesen sokak számára emlékezetes élményekkel jár.
A másik csoport résztvevői között vannak, akik szintén gyerekként tanultak meg magyarul, de sok-sok éve nem használják a nyelvet, így szeretnének gyakorolni, hogy folyékonyabban beszélgethessenek. Emellett néhány olyan csoporttag is van, aki már felnőttként tanulta meg a nyelvet, és az elmúlt években jutott arra a szintre, hogy társalogni tudjon olyan témákról is, amelyek szakszókincset igényelnek. Ezeken az órákon szintén a fent felsorolt témákat érintjük, de nagyobb hangsúlyt fektetünk a beszédkészség fejlesztésére. A résztvevőknek minden téma kapcsán lehetőségük nyílik elmondani a véleményüket, kifejteni saját tapasztalataikat, illetve megindokolni, miért tetszik nekik jobban például az egyik festő vagy zeneszerző stílusa, mint a másiké. Ezeken az alkalmakon gyakrabban van szükség a spanyol mint közvetítő nyelv használatára, de a társalgás itt is magyarul folyik. Ezeket az alkalmakat kéthetente, keddenként tartjuk meg, hiszen a résztvevők egy része másik magyarórán is részt vesz a nyelvtanfolyamon belül, így a beszélgetőkör kiegészítésként szolgál számukra a szókincs bővítésében, a beszédkészség fejlesztésében és nem utolsósorban a kulturális ismeretek bővítésében.
A beszélgetőkörök közösségépítő funkciója igen fontos a chilei magyar közösség számára, így reményeink szerint hagyománnyá válik, és a következő szemeszterek magyar tanfolyamainak is részét képezi majd. Rendkívül büszke vagyok a résztvevőkre, akiktől rengeteget tanulhatok, és akik lelkesen, hálával fogadják hétről hétre az új témákat. Történeteikkel és humorukkal felvillanyozzák a keddi és szerdai, hűvös chilei estéket.
Kép: a magyar beszélgetőkör plakátja
