Miskolcon születtem, de már 26 éve Nyíregyházán élek és a mai napig borsodinak vallom magam. Gyermekkoromtól a klasszikus és népzene világában nevelkedtem, már két évesen a zongora billentyűi varázsoltak el. A gimnáziumi éveim végéig kórustagként éltem át a közös muzsikálás örömét. Ezek az élmények nemcsak a zene szeretetét adták át, hanem megtanítottak kitartásra is, amikor hóban-szélben kellett a zeneórákra, próbákra sétálni, illetve együttműködésre és arra, hogy a közösségben mindenki értékes része a teljes élménynek. 

Nyaraimat a Cserehátban töltöttem kiskamasz koromig, ahol anyai nagyapámtól szívtam magamba a tudást, azt, hogy mit jelent magyarnak lenni. Tőle tanultam népdalokat, készítettem csuhébabát, amivel már egészen hamar „iskolásat” játszottam. Végül nem lettem pedagógus, gyermekpszichológiát tanultam, ahol mélyebb betekintést nyertem a gyermekek fejlődésének komplex folyamataiba, megértve milyen fontos az élményszerű, aktív tanulás és a támogatott közösségi fejlődés. Emellett jogászként szerzett tudásom precizitást és rendszerszemléletet adott, mely jobban segít a programok szervezésében és a közösségi projekt strukturáltabb megvalósításában. Jelenleg több közösségben is tevékenykedem önkéntesként, különösen örömmel foglalkozom gyermekekkel. Számomra a Kőrösi Csoma Sándor Program lehetőséget ad arra, hogy a magyarságtudatot és a kulturális örökséget élő, mindennapi tapasztalattá alakítsam, ahol a gyerekek nemcsak tanulnak, hanem át is élik a hagyományokat.

 A fogadószervezetemnél szeretném a generációkat összekötni, megteremteni a közös tanulás, játék és alkotás élményét és elősegíteni, hogy a magyar kultúra értékei aktívan, élő módon élhessenek tovább a diaszpórában. A Kőrösi Csoma Sándor Program keretében örömmel vállalom, hogy ebben a folyamatban aktív szerepet játsszak.