Magyartanárként örök kérdés szakmai berkeken belül is, hogy klasszikusat vagy modernet olvastassunk a mai gyermekekkel. A frankfurti Csodaország magyar iskolában szembesültem, hogy ez még érdekesebb kérdés az itteni gyermekek számára, akiknek esetleg nem természetes a magyar nyelv.
A frankfurti Csodaországban nagyon fontos, hogy a gyerekek ismerjék a klasszikusokat, hiszen ezek a magyar irodalom kincsei. Azonban ezeknek a gyerekeknek a magyar nyelv sokszor csak másodlagos nyelvük, főleg, ha a szülők valamelyike nem magyar. Ezért számukra még nehezebb az értő olvasás magyar nyelven. Az olvasmányok feldolgozását lapbookokkal tesszük izgalmasabbá, amelyben kreatív feladatok várnak rájuk. A vállalkozó szellemű diákok saját lapbookot is készítenek a saját fantáziájuk alapján. Mivel ezeknél a gyerekeknél szókincset is kell bővíteni, ezt képes szókártyákkal tesszük izgalmasabbá. Így a gyerekek játékosan tanulnak, ezzel is segítve az olvasási kedv növelését. Míg Magyarországon a digitális feladatlapok jól tudnak működni, itt egyáltalán nem használjuk, hiszen a magyar kézírást kell gyakoroltatnunk. Az otthoni iskolámban minden kötelező olvasmánynál a helyszínre utazunk és ott csoportfeladatokat oldanak meg a gyerekek, ez itt nem megvalósítható. Azonban az eljátszás, részletek előadása viszont jó lehetőség az átélésre és a magyar beszéd, kifejezés fejlesztésére. Örömmel tapasztaltam, hogy itt is bekerült a klasszikusok mellé a kortárs irodalom Berg Judit műveivel. Az írónő többször tartott már előadást Frankfurtban. Magyartanárként mindig öröm, ha rá tudjuk venni ezt a generációt az olvasásra, és itt, Németországban nagyon csodálom ezeket a gyermekeket, és a kollégáimat, hogy mennyire fontos nekik a magyar kultúra ápolása és megőrzése. KCSP-sként -többek között- ezeknek a segédanyagoknak az elkészítésében tudtam segíteni a Csodaországot, amelyet magam is élveztem.
