„Ne kérdezd, ki voltam”

Karády Katalin-előadás a Szent Erzsébet Templomban

/ Csadi Zoltán /
csadi.zoltan2024 képe
2025. március 23-án, délután különleges hangulat lengte be a torontói Szent Erzsébet Templom falait: egy varázslatos előadás keretében idézték meg Karády Katalin életét, művészetét és legendáját. A „Ne kérdezd, ki voltam” című előadás méltó emléket állított annak a nőnek, aki egyszerre volt a magyar film aranykorának dívája, a vészkorszak bátor embermentője, és a hazájához mindhalálig hű művész.
FotoFoto2Foto3Foto4

A műsort három kivételes előadó tette igazán emlékezetessé.

Guncz Nóra énekes-zenetanár, kórusvezető, a Kodály Music Centre alapítója, a Magyar Diaszpóra Misszió és a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa, szívből jövő, mégis mesterien kontrollált előadásában csendültek fel Karády legismertebb dalai, mint a „Hamvadó cigarettavég”, a „Mindig az a perc” vagy a „Gyűlölöm a vadvirágos rétet”. Hangjának fátyolos melegsége méltón idézte meg Karády érzékeny, sejtelmes világát.

A zongorán kísérő Olha Ponomarova zongoraművész, énekes és kórusvezető, a Kijevi Zeneakadémia növendéke, nemzetközi koncertéletben edződött előadó, lenyűgöző érzékenységgel és finomsággal támogatta az énekes előadását. Játéka egyenrangú társa volt az énekhangnak: hol lágyan aládolgozott, hol emelte a drámaiságot, miközben végig megőrizte elegáns visszafogottságát.

Az előadás szövegét és narrációját én, a torontói Rákóczi Alapítvány Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa állítottam össze és tolmácsoltam.

A Karády Katalin életét és munkásságát bemutató történetek, idézetek, filmbejátszások és a finoman megformált átvezetések révén a közönség nemcsak a művésznő karrierjének állomásait, de lelkének mélységeit is megismerhette. A történetekből kirajzolódott egy asszony portréja, aki nemcsak énekelt, hanem élete minden percében szerepet vállalt – a sorssal, a társadalommal, a történelemmel dacolva.

A templom dísztermének különleges atmoszférája még inkább elmélyítette az előadás spirituális erejét. A vetített archív képek, filmrészletek és az élő zene találkozása egy időutazássá formálta az előadást, amely nem csupán emlékezés volt, hanem élő párbeszéd egy legendával.

A bemutató végén a közönség vastapssal köszönte meg az előadók munkáját. Sokak szemében könny csillogott – ezek a dalok, ezek az emlékek és ez a történet mélyen megérintettek minden jelenlévőt.

Külön köszönet illeti Horváth Árpád atyát, aki lehetőséget biztosított az előadás bemutatására a templom dísztermében, valamint mindenkit, aki bármilyen formában hozzájárult a program sikeréhez – legyen szó szervezésről, technikai támogatásról, vendégek fogadásáról vagy akár egy kedves mosolyról.

Ez az előadás is bizonyította: Karády Katalin hangja, tartása és öröksége ma is él, és újra és újra képes megszólítani minket – akár egy templom csöndjében, akár egy zongora húrjai közül.