A melbourne-i Árpád Otthon utasai
Az ápolókon, gondozókon és a technikai személyzeten túl dolgozik a falakon belül egy kizárólag lelkes magyar hölgyekből álló csapat, akiket csak "lifestyle-osokként" emleget mindenki. Ők a felelősek a lakók mindennapi programjaiért; a dolgozókon túl ők figyelnek az idős hölgyek és urak mentális és lelki jólétére. Nagyon gazdag programot állítanak össze minden hétre, változatosan, figyelve a különböző igényekre, hogy tényleg mindenki találjon neki kedves elfoglaltságot.
Heti bontásban készül a program, s vannak visszatérő elemek, így például minden nap van torna, hol székekből, hol pedig a fal melletti kapaszkodónál. Számomra nagy élmény volt látni először ezeket a gyakorlatokat. Egyrészt, hogy a lifestyle-osok mennyire odafigyelve és kedvesen bánnak a lakókkal és milyen jó hangulatban mozgatnak meg minden porcikát, még olyanokat is, amiket az idős hölgyek és urak már talán el is felejtettek. Labdák, szalagok, hullahopp karikák kerülnek elő minden alkalommal – ez utóbbiak inkább csak a célbagurítás gyakorlására.
Azonban nem csak a fizikai, hanem a szellemi torna is fontos része a mindennapoknak az Árpádban. Nyelvi játékok minden nap vannak, amik során memóriajáték, szóalkotás és igen kreatív fejtörők dolgoztatják meg a lakókat. Emellett bizonyos időközönként vannak kvíz napok, amikor egyedül vagy csapatokban dolgoznak különböző feladványokon. Minden nap van kirakós játék, puzzle is azoknak, akik szeretnék így is aktivizálni magukat.
Hétről hétre kézműves foglalkozások során mutathatják meg kreativitásukat a lakók, az elkészült alkotások pedig a szobák ajtajai mellett az otthon falait díszítik. Kéthetente az élő magyar zene és néptánc nagyon népszerű esemény, sokan éneklik ilyenkor az ismerős dallamokat. Süteményt sütnek, foci EB-t és olimpiát néznek, misén vagy istentiszteleten vesznek részt, az egyik legnépszerűbb elfoglaltságról, a bingóról nem is beszélve.
Különleges program havonta az "Armchair travel", amikor is egy érdekes országba utazhatnak el a lakók egy izgalmas előadás keretein belül. Ilyen előadást tartottunk mi is Várdai Levente ösztöndíjas társammal Spanyolországról. Képekkel, videókkal, s nem mellesleg egy kis finomsággal készültünk a lifestyle-osok segítségével: tapast és turrónt kóstolhattak meg az utasok, csak úgy magyar módra.
Ahogy én látom, az Árpád Otthon egy igazán különleges hely. Magyarul pletykálkodnak a hölgyek ebéd után, szólnak a magyar zenék (és az ausztrál hírek) a TV-kből, Magyarországról és az emlékeikről beszélgetünk, amikor kimegyünk sétálni délután vagy csak leülünk beszélgetni egy asztalhoz. Még a nem magyar gondozók és ápolók is megtanulnak egy-két szót és kifejezést magyarul, így a "néni" és "bácsi" mindenki szájából zeng az otthonban.
Nagyon hálásak a lakók mindenért. A kedves megszólításokért, a sétákért, a programokért, s néha csak azért is, hogy valaki mással magyarul beszélhetnek. Bevallom, mindig elszorul egy kicsit a szívem, mert ők már nem tudnak hazamenni Magyarországra, ezt sokszor emlegetik is. Mindig egy idézet jut eszembe ilyenkor Tamási Árontól: "Az ember szíve mélyén örökké oda való, ahol született."
