Hogyan ünnepelnek a magyarok a távoli Amerikában?
Ligonier, Bethlen Közösség:
Az ünnepi készülődés már a pennsylvaniai Ligonierben elkezdődött. A Bethlen Közösség nevű magyar idősek otthonának lelkésze, Nt. Nitsch Gábor és a Kálvin Zsinat Egyhátkerület ösztöndíjasa az Üdvhadsereg önkénteseiként gyűjtöttek adományokat rászoruló családok számára. Az Üdvhadsereg egy katonailag szervezett protestáns emberbaráti intézmény, amely a vallás lényegének a felebaráti szeretetet és az irgalmasság gyakorlását tartja, ezért rendszeresen folytatnak szociális tevékenységet. Az adománygyűjtés ebben az esetben egy élelmiszerbolt bejárata előtt történt, ahol a Bethlen Közösség önkéntesei csengettyűvel a kezükben hívták fel a figyelmet az adományozás lehetőségére. A befolyt összegből a nélkülözők számára tartós élelmiszert és téli ruhákat vásároltak az Üdvhadsereg munkatársai.
Duquesne-i Magyar Református Egyházközség:
A Duquesne-i Magyar Református Gyülekezet a pennsylvaniai Pittsburgh mellett található. Annak ellenére, hogy maga a gyülekezet kis létszámú, tagjai rendkívül tevékenyek és lelkesek. Közösségüket áthatja a szeretet és az összetartás érzése. Ehhez a végtelenül barátságos és kedves gyülekezethez öröm tartozni és feltöltődést jelent velük lenni. A karácsonyi előkészületek fontos része volt számukra a közös templomdíszítés. Ennek része volt egy kis betlehemes kiállítás, beleértve több, saját kézzel készített dekorációt is. A duquesne-i gyülekezet ezen kívül advent időszakában több napon keresztül készítette a karácsonyi süteményeket, amelyek eladásából származó teljes összeget a gyülekezet fenntartására fordítják. Példaértékű az az összefogás és odaadó munka, amelyet ez a kis közösség végez a gyülekezet fenntartásáért, amelyre otthonukként is tekintenek.
A gyülekezet tagjai nagyon kreatívak. Több tagnak is nagy tehetsége van különféle, szép kézműves alkotások készítésében. Egy néni például ékszereket készít, amelyeket a gyülekezet közösségi termében lehet megvásárolni. Az ékszerek eladásából összegyűlt pénzt a gyülekezet már évek óta egy magyarországi család anyagi támogatására fordítja, akik sérült gyermeküket nevelik nehéz körülmények között. Ez is egy szép példája annak, hogy az anyaország és a diaszpórában élő magyarság közötti segítségnyújtás kölcsönös. A duquesne-i gyülekezet ezen kívül karácsonyi adománygyűjtéssel támogatott egy nehéz anyagi helyzetben levő idős magyar nénit is, aki a Bethlen Közösség nevű ligonieri magyar idősotthon lakója, s akinek nagy segítség volt az adomány, amelyet szükségleteinek biztosítására fordítottak.
A duquesne-i gyülekezet az ünnepet megelőző héten, advent negyedik vasárnapján karácsonyi partyt szervezett, hogy az egyháztagoknak így legyen lehetősége a közös ünneplésre is. Ez alkalommal a finom ételek mellett egy-egy szórakoztató játékkal is színesítették az együtt töltött időt. Különlegesen fontos az itt élő magyarok számára nemzeti identitásuk: még a partyra készített zselés édesség is magyar lobogónk színeiben pompázott.
Kedves szokása a gyülekezet tagjainak, hogy karácsonyra minden gyülekezeti tag számára névre szóló dobozokat helyeznek ki, amelyekbe felülről egy kisebb nyitott részen át ajándékokat tesznek egymásnak, s karácsonykor, amikorra ezek a kedves apróságok összegyűlnek, megajándékozzák egymást. Szép és egyedülálló szokás ez, ami példaként szolgálhat olyan gyülekezetek számára, amelyek szeretnék színesíteni az ünnepi időszakot, ilyen módon is kifejezve odafigyelésüket egymás iránt.
Cleveland, három magyar református egyházközség:
A Kálvin Zsinat Egyházkerület ösztöndíjasa a karácsonyi süteménykészítés és -árusítás, a templomdekorálás, adománygyűjtések és egyéb, már felsorolt, elfoglaltságok után Clevelandbe látogatott, ahol a karácsonyi templomi szolgálatokat három magyar református gyülekezetben végezte angol és magyar nyelven egyaránt:
- Walton Hillsben, Ft. Dr. Krasznai Csaba püspök gyülekezetében,
- Lorainben, ahol Tóth Péter esperes végzi a szolgálatot
- és Nyugat-Clevelandben, ahol Nt. László Imre a lelkész.
Mindhárom gyülekezet nagy szeretettel várta az ösztöndíjas lelkész szolgálatait, aki minden nap más-más gyülekezetben töltötte idejét, s a clevelandi magyarok mindenütt örömmel fogadták karácsonyi vendégüket, akiről a magyar szokásokhoz híven finom ételek sűrű kínálgatásával és nagy-nagy vendégszeretettel gondoskodtak.
Az istentiszteleteknek szép része volt a közös úrvacsoraosztás a helyi gyülekezetek lelkészeivel és a már hagyománnyá vált gyertyafényes éneklés is, amely során minden egyes gyülekezeti tag kezében egy-egy gyertya ég, s az elsötétített templomban közösén éneklik el a Csendes éjt, így emlékezve arra, hogy Jézus eljött ebbe a világba. A gyertyaláng egyben egy jelkép is, hiszen János evangéliumában olvashatunk úgy Jézusról, hogy Ő a világ világossága. Ezért ha befogadjuk Jézust az életünkbe – és a sok kis gyertyafény ezt is szimbolizálta –, Isten mindannyiunk szeretetéből, ebből a világosságból, ebből a fényből, azaz mennyei dicsőségéből, végtelen szeretetéből és jóságából általunk is felragyogjon valami ebben a világban, hogy “fényt gyújtsunk” és reménységet adjunk másoknak is ebben a világban, ott, ahol arra olyan nagy szükség van.
Így telt el az ünnep – szép szokásokkal és nagy csokorba összegyűjtött kedves élménnyel – azokban az amerikai magyar református gyülekezetekben, ahová a Kálvin Zsinat Egyházkerület lelkészösztöndíjasa ellátogatott és részese lehetett az eseményeknek. Reméljük, hogy az olvasó is gazdagodik most némi betekintéssel és rálátással arra, hogyan ünneplik a karácsonyt magyar testvéreink a távoli Amerikában.
Az íráshoz azonos című képgaléria is tartozik.
