Az év utolsó tanítási napjára az időjárás jócskán meglepett bennünket, és igazi, hófehér karácsonyt hozott számunkra. Sokáig félő volt, hogy a gyönyörű látvány, amit a sűrűn hulló hó, és a szikrázó környezet nyújtott, mégis az ünnepségünk ellensége lesz. Sok családnak komoly akadályt jelentett a házak előtt, és az utakon felhalmozódott hó, de ismét megmutatkozott, milyen fontos is számukra az iskolánk, és az, amit a gyermekek itt kapnak. Szépen lassan feltöltődött az osztályok létszáma ünneplőbe öltözött, izgatott kis diákokkal. Bár mindannyian vártuk a délutánt, a foglalkozások, a tanulás ezen a napon sem maradhatott el, és csak utána jöhetett, amire már hetek óta készültünk.
Miután a saját osztályainkban elhalmoztuk a gyerekeket jókívánságokkal, összegyűltünk a Magyar Ház dísztermében a szülőkkel, a cserkészekkel, az iskola apraja-nagyjával, és vártuk, hogy kezdetét vegye a mi kis karácsonyunk. E szép beszédekkel meg is történt, amelyet Vidók Katalin igazgató, Jankura Krisztina cserkészvezető, és Balázsi Erika, a Szülői Tanári Egyesület alelnöke tartott, érdekfeszítő és alapos háttérismereteket nyújtó felvezetőt adva a műsornak, majd színpadra szólították a fellépőket.
Először az ovisok és az Iskola 1. osztály kezdett éneklésbe. Eldaloltuk és eltáncoltuk a karácsonyra való készülődést, ahogy mosakodva, testünk, szellemünk és lelkünk megtisztításával készülünk a szent ünnepre. Gyönyörű volt a látványa a sok kis „liliomszálunknak”.
Utána megmártóztunk a misztériumban is, és gondolatban Luca széket faragtunk, sőt, fel is álltunk rá. Hogy ki és mit látott, csak ő tudhatja, és inkább átadtuk a helyet a nagyoknak, akik elmesélték nekünk Jézus Krisztus születésének történetét. Együtt kerestek szállást a várandós Máriának, majd ringatták álomba a kisdedet, hogy végül a regösbotokat is kezünkbe kapva, együtt kicsik és nagyok, köszöntőt mondjunk mindenkire, aki megjelent.
Az iskolásokat a cserkészek váltották, a humort sem nélkülöző betlehemes előadásukkal, amelyért méltán járt a kiérdemelt taps.
Ezzel azonban még koránt sem ért véget az ünnepi program. Sőt! Előkerült a szülők készítette, igazi hazai ízeket felelevenítő bejgli, hókifli, kókuszgolyó, mézeskalács és még számtalan finomság, illetve a kézművesasztal minden csillogó, színes dísze. A képeslapok és karácsonyfadíszek egyre csak gyarapodtak, míg a sütemények szépen fogytak. És volt, aki még eközben is dolgozott. Az Iskola 3. osztály megmutatta kereskedői érzékét, és a karácsonyi vásári asztalnál árusította iskolatársai munkáját. Kapható volt képeslap, mézeskalács, Luca búza, karácsonyfadísz, mécsestartó, és még lámpaernyős gyertyatartó is, a többit nem is sorolva. Sokat dolgoztak ezekkel is a gyerekek, de megérte, a vendégek pedig szép emlékekkel távozhattak.
Nem is állhatna itt ezután tökéletesebb zárszó, mint a műsorunkban elhangzott köszöntő:
Adjon Isten sokakat,
Sok karácsony napokat!
Bort, búzát eleget,
Embereknek örömet!
Boldog Karácsonyt Mindenkinek!
