Kis, közép és nagycsoportból is jöttek gyerekek, hogy egy egész napot velünk töltsenek. Fanni készített egy egész napos tervet, ami mentén mindig kéznél volt egy foglalkozás, legyen az kézműves, vagy kicsit sportosabb - pl.: székfoglaló. Jómagam az improvizálás híve vagyok. Az eddigi tanítási tapasztalataim alapján azt látom, hogy mindig jó, ha van egy vázlat, amihez lehet nyúlni, de a gyerekek a legváratlanabb dolgokban lelik örömüket.
Így én a helyszínen találtam ki játékokat velük - például; kislabda levegőben tartása. Az egyik kisfiúval kerestünk két vastagabb könyvet, aminek a fedele nem volt nagyon kemény, épp annyira csak, hogy meg tudjon hajolni, így a felülete tökéletes ping-pong ütővé alakult. Negyvenkettőig jutottunk.
Aztán persze elkerülhetetlen volt az égig érő legótorony építése. Vagy a bújócska. Emlékszem gyerekkoromban egyszer úgy elbújtam az óvodában, hogy csak a nap végén lettem meg és a szülők is engem kerestek már. Később a lufi levegőben tartását is megpróbáltuk az udvaron, de a léggömböt elfújta a szél.
Az egyik személyes kedvencem a SCRABLE nevű szókirakó játék volt, ahol magyar szavakat raktunk ki a gyerekekkel, ezzel is gyakorolva az anyanyelvünk helyesírását. Nagypapám és nagymamám a majdnem 50 évig tartó házasságuk alatt számtalanszor játszották ezt a játékot. Nagypapám maga faragta ki a táblát és a kis betűkockákat mamának, és ő maga festette fel mindegyikre a betűt és a hozzátartozó értéket is.
A játékokat meg-megszakítottuk hol kivi (nem kiwi!), hol pedig csoki evéssel, így a gyerekek egész nap energikusak maradtak és sikerült lekötni a figyelmüket.
