Peru mint az összes többi dél-amerikai ország, nagyon vallásos, ezáltal a húsvét kiemelt szerepet tölt el a naptárban. Ezt én is megtapasztaltam, hiszen egy barátommal és a családjával megtekintettem egy igazi perui húsvéti ünnepséget nagypénteken. Nagy kultúrsokk nem ért, hiszen ugyan azt az élményt kaptam, amikor az Erasmus-ösztöndíjam alatt 1 hetet pont húsvét idején Andalúziában töltöttem. Viszont azt mondták, hogy a húsvét vasárnap az, amikor egy gombostűt nem lehet elejteni a belvárosban, annyian vannak. Ez a tapasztalat sajnos kimaradt, hiszen Jézus Krisztus feltámadásának napjára szerveztük meg a közösséggel a közös ünneplést.
A mentorommal a hét elején leültünk megbeszélni, hogy mi lesz a terv és annak mentén csináltuk végig a szervezést. A helyszín megvolt (az én apartmanom legfelső szintjét béreltük ki), a meghívókat és a plakátot szokás szerint elkészítettem és időben kiküldtem. Ezek után csak vártuk, hogy jöjjenek az értesítések. Jöttek. Aki nem utazott el és jelezte, hogy nem lesz a városban, azok közül mondhatni sokan visszajeleztek. Eljött majd a nap, amikor is mi parillát (grillezést), tojásfestést terveztünk. Utóbbit viszont kicsit máshogy, hiszen cékla lében mártogatva és mintákat téve a tojásra.
Nagy örömünkre a Nagykövet Úr és kedves családja is eljött egy kicsit, amelynek nagyon örültünk, hiszen a zsúfolt programjukban találtak egy kis helyet a mi eseményünknek is. Általuk egy szilvapálinkával lett gazdagabb a kör. Vagyis egy féllel, hiszen a másik fele elment a koccintásra.
Azt gondolom, hogy bár végül a létszám nem volt a legnagyobb az előzetes jelentkezések ellenére is, méltóképpen ünnepeltük együtt a Húsvétot.
