1956-os megemlékezés a Pennsylvania-i Magyar Tanyán
A Pennsylvania államban található Magyar Tanya egy igencsak ékes gyöngyszeme a magyarok tulajdonában lévő helyeknek. Már az odavezető út során elvarázsolt minket a festői táj, a természet és a történelmi hangulattal bíró kisvárosok sora. A környezet adottságai mellett maga a tanya is sajátos, kedves történettel rendelkezik, melybe a helyiek szívesen bevezetnek minden arra járót. Nem volt ez másképp velünk sem, így élménybeszámolónkat most az ő emlékeikkel tudjuk színesebbé tenni.
A Magyar Tanya kezdete a ’60-as évekre nyúlik vissza. Az ötlettől a megvásárláson át az első hivatalos dokumentumok átadásáig tartó több éves munkát összesen 70 kitartó magyar végezte, akik közül legtöbben ’56-os menekültek voltak. Jelenlegi formájának elérésében persze ez a szám a többszörösére nőtt. A közösség oszlopos tagjai közül sokan önkéntes munkát végeztek itt, és nem ritkán életre szóló barátságok alakultak ki azok között, akik itt töltötték gyermekkoruk nagy részét. Visszaemlékezésükben a tanya mint a hely él, ahol családjukkal és barátaikkal töltötték hétvégéjüket és szünidejüket.
“Emlékszem, egyik nyáron édesanyám vállalta, hogy gondnok lesz a tanyán. Mi szinte az egész nyarat kint töltöttük, és játszottunk a többiekkel az udvaron” – mesélte a közösség egyik tagja.
A hely jelenleg több épületből, hatalmas területről, medencéből és számos programot biztosító helyszínből áll. Ennek hallatán nem meglepő, hogy a felépítés és létrehozás kifejezés valakinél szó szerint értendő. Az önkéntesek között akadtak olyanok, akik saját kezükkel vettek részt ezeknek a megalkotásában.
“Látod ott azt a fa fedeles épületet? Édesapámmal építettük, meg tudom mutatni, melyik részét csináltam én gyerekként” – emlékezett vissza mosolyogva egy helyi férfi.
Természetes, hogy egy ilyen adottságokkal rendelkező környezet számos magyar tevékenységnek ad otthont a kezdetektől napjainkig. A helyi cserkészcsapat folyamatos találkozó- és táborozó helyszíneként szolgált, helyet adott magyar iskolának és néptánccsoportnak is. Ezeken kívül az ünnepélyek és jeles napokon tartandó összejövetelek állandó helyszíneként is szolgál évről évre.
A mi látogatásunk célja is ehhez volt köthető. A 2024. október 23-i megemlékezés fellépőiként vehettünk részt, és kis időre tagjai lehettünk egy csodálatos közösségnek. Említésre méltó, hogy a megemlékezés egy istentisztelettel kezdődött, amely magyar nyelven történő hallgatására igen kevés helyen van lehetőség ilyen távol a hazájuktól. A műsorból több helyi részt vett, különböző módokon. Hallhattunk beszédeket, verseket és énekeket is, amelyekkel hűen emlékezhettek meg arról a történelmi eseményről, amely számukra és az ő életükre különösen nagy hatással volt.
Számunkra a mindennapjainkat képezi a néptánc, és már-már egyértelmű, hogy egy ilyen rendezvényen ez valamilyen formában megjelenik. Ez a megkeresés most azonban e téren is más volt. Külön kérték, hogy szóljunk néhány szót arról, hogyan kapcsolódnak a tájak, ahonnan a bemutatott táncok származnak, ehhez a történelmi eseményhez. Igazán érdekes volt felkutatni ezeket a kötődéseket, és kicsit nekünk is új fénybe helyezni az előadásokat. Ez az élmény világított rá arra, mit is jelent ez az egész számukra, és mennyire fontos a gyökereikhez kapcsolódni a személyes történeteken keresztül.
Visszatérésünk után számos más, a helyi diaszpórákban élő magyarral találkoztunk, és osztottuk meg élményeinket. Örömmel hallottuk, hogy legtöbben nemcsak ismerték a helyet, hanem jártak is ott, vagy céljaik között szerepel, hogy egyszer eljussanak a sokak szerint csodás Magyar Tanyára. Reméljük, állandó programjaikkal még sokáig látják vendégül az itt élőket és idelátogatókat!
