Interjú Zydron Veronikával
Mit jelent az ön számára a Szent Erzsébet Magyar Iskola?
Az iskola egy ifjúsági közösség, ami hosszú évek óta működik, hatalmas történelemmel. Ide jártam én is, a gyermekeim is itt tanultak és édesanyám is tanított az iskolában. Emlékszem, valamikor a hetvenes évek elején az óvodában legalább hatvanan voltunk, mind egy nagy teremben. Jutka néni volt az óvónő, három tinédzser segítővel dolgozott. Egy kosár játékunk volt és nagyon jól elvoltunk hatvanan. Azóta már sokkal komolyabb szabályok vannak, a Torontói Katolikus Iskolaszék alá tartozunk szervezetileg, így fontos, hogy a templom felé és az Iskolaszék felé is megfeleljünk a szabályoknak. Ma már nem lehetne abban a teremben hatvan gyermek.
Folytatódott a családi hagyomány? Édesanyja után ön is tanári pályára lépett az iskolában?
Tinédzser kisegítő voltam az első osztályban, később tizenkilenc éven át tanítottam az ötödikes és hetedikes osztályokat. Mindig gyerekekkel foglalkoztam, a cserkészeten keresztül is, ebben nagy tapasztalatom volt és szerettem is csinálni. Izgultam is, mikor elhatároztam, hogy tanárképzőre megyek, mivel sokat önkénteskedtem előtte. Azóta a magyar iskola mellett a hétköznapi életben is tanár vagyok – és nagyon szeretem!
Idén ősztől már nemcsak tanárként, igazgatónőként is résztvesz az iskola működésében.
Angolul az én pozíciómat teacher in charge-nak hívják, ami fordításban inkább főtanári beosztást jelent. Ez a Katolikus Iskolaszék egy rangja. Egy nemzetközi nyelvprogramhoz tartozik az iskola, az összes diák az Iskolaszékhez van beiratva – ott van egy igazgató, aki a körzetbe tartozó nyelviskolákat felügyeli. Alájuk vannak besorolva a főtanárok, tehát hatalmas változásokat nem lehet hozni, hiszen ez már egy működő rendszer. Eddig is nagyon jól megtudtuk tartani az iskola színvonalát, illetve a létszámot is. Az utóbbi években kétszáz fő körül volt a beiratkozók száma, idén 190 diák kezdte meg a tanévet. Fontos számunkra az is, hogy meglegyen az utánpótlás. Nemcsak diákokra gondolok, de a tanári utánpótlásra is: idén nyáron is három új taggal bővült az oktatói gárda. Két segítő és egy pedagógus kezdte meg a munkát ősszel.
A torontói Szent Erzsébet Magyar Iskolát a magyar diaszpóra egyik legnépesebb intézményének is tartják. Ön is már Kanadában született. Miért tartotta mégis fontosnak magyarsága ápolását?
Kanadában született magyarként fontosnak tartom, hogy a kultúrámhoz valahogyan kötődjek. Én még abban a korban nőttem fel a hetvenes-nyolcvanas években, mikor Magyarországgal nem volt semmilyen kapcsolatunk. Ma a fiataloknak sokkal könnyebb kapcsolatot tartani Magyarországgal. Régebben nagyon meg kellett küzdenie itt az embereknek azért, hogy megtartsák magyarságukat. Számomra azért fontos a nyelvismeret, a magyar nyelv tanítása, mert ha ez nincs, kihal a kultúra is, nem lesz mit átadni. A népzene, néptánc és cserkészet ugyanilyen fontos, de ezeknek is a magyar nyelv az alapja.
Olyannyira könnyű a kapcsolattartás Magyarországgal, hogy minden évben segítőt is kap az iskola a Kőrösi Csoma Program keretében.
Már több éve kapunk segítséget a Kőrösi Program által. Idén Jaczó Xénia dolgozik a Szent Erzsébet Plébánián és nálunk az iskolában is. Xénia hatalmas tudással érkezett a néptánc és népművészeti hátterével. Azt beszéltük meg, hogy minden osztálynak tart valamilyen korhoz kapcsolódó foglalkozást. A fiatalabbaknak néptáncot, népdalokat tanít majd, az idősebbek számára pedig csoportépítő játékokkal készül. Xénia ezzel tudja megerősíteni a gyerekek magyar tudását, és a magyar közösséghez tartozásukat.
Mennyire volt magas idén a beiratkozók száma?
Van több osztály is, ahova nem tudunk több diákot befogadni, mert megtelt a létszám. Az óvodában még tudunk fogadni gyerekeket. Többnyire, akik tavaly beiratkoztak, idén is folytatják tanulmányaikat. Az iskola teljes kapacitással működik és ezen a helyen működik idéntől a Helikon Magyar Gimnázium is. Perényi Csilla egy fantasztikus iskolavezető volt, szeretném a színvonalat ugyanúgy tartani, ahogy az ő idejében is volt. Ez egy sikeres tanév lenne, ha minden úgy menne mint tavaly.
