„Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn.”
A jubileumi ünnepre kétszáznál is többen jelezték előzetesen részvételüket. Az iskola tanárain, jelenlegi és régvolt diákjain kívül megjelentek a bécsi magyar szervezetek képviselői, magyar és osztrák politikai vezetők, valamint barátok és ismerősök. Sass Judit, a Bécsi Magyar Iskola jelenlegi vezetője az ünnepség elején köszöntötte Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkárt; Pirityiné Szabó Juditot, a Nemzetpolitikai Államtitkárság kapcsolattartási főosztályvezetőjét; Mucsi Gézát, a Nemzetpolitikai Államtitkárság osztályvezetőjét, a Kőrösi Csoma Sándor Program szakmai vezetőjét; Maruzsa Zoltán oktatásért felelős helyettes államtitkárt; Jakabné Szalai Krisztinát, az Emberi Erőforrások Minisztériuma főosztályvezetőjét; Mézner Ritát, az EMMI Oktatásért Felelős Államtitkárságának képviselőjét; továbbá Perényi János Magyarország rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét; Heinrich Himmert, a bécsi iskolaszék elnökét (Stadtschulrat für Wien); valamint az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségének elnökségi tagjait, Hollós József elnököt, Wurst Erzsébet kultúráért felelős referenst, Tánczos Zoltánt, Deák Ernőt, a Bécsi Napló főszerkesztőjét és Albert Lászlót. Sass Judit külön köszöntötte továbbá a központi szövetség tagszervezeteként működő Svung – Bécsi Magyar Színkör vezetőjét, Pohl Balázst, a Felsőausztriai Magyarok Kultúregyesületének vezetőjét, Tőkés Enikőt, a bécsi Collegium Hungaricum igazgatóját, Molnár Máriát, az Ausztriai Magyar Szervezetek Kerekasztala elnökét, Radda Istvánt, a Pannónia Club elnökét, Radda Marikát, a 72. számú Széchenyi István Cserkészcsapat vezetőit, Póser Tibort és Póser Piroska Ildikót, a LAMOSZ vezetőjét, Kunckelné Fényes Ildikót, aki Dél-Amerikából érkezett az ünnepségre, végezetül a Napraforgók Néptáncegyüttes vezetőjét, Németh Júliát.
Sass Judit köszöntőjében, utalva az ünnep mottójául választott Széchenyi-idézetre, kiemelte a közösség összetartó erejét, amelyet ha nem ápolunk, sebezhetővé válik. Feladatunk, hogy önzetlenül cselekedjünk a közösségért – hangsúlyozta, annak a reményének adva hangot, hogy a Bécsi Magyar Iskola kapuja mindig nyitva áll majd. Megköszönte Perényi János nagykövetnek, hogy helyet adott az iskola ünnepségének, aki beszédében hangsúlyozta: „Az anyanyelv mindennek az alapja.” A nagykövet kiemelte továbbá, hogy ameddig a magyar nyelv létezik, létezni fog a nemzet is.
Potápi Árpád János államtitkár ünnepi beszédében úgy fogalmazott: „A jövőt magyar nyelven írják.” E mondat kapcsán felidézte az elmúlt hetek külpolitikai történéseit, röviden felelevenítette az ukrán nyelvtörvényt, illetve a marosvásárhelyi katolikus líceum jelenlegi helyzetére is utalt, ahol idén nem kezdődhetett meg a magyar nyelvű oktatás. Idézve Orbán Viktor miniszterelnököt elmondta: „Csak ott van ma jövő, ahol van iskola!” Potápi Árpád kifejtette, hogy az iskola közösségi teret is jelent: egy olyan közeget, ahová a gyerekek szeretnek belépni, ahová örömmel járnak, ahol barátságok szövődhetnek, és ahol a közös kultúra, nyelv és történelem szeretetében osztozhatnak. Az államtitkár felhívta a figyelmet a Bécsi Magyar Iskola diaszpóra-oktatásban betöltött kiemelt helyére, és köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik a harminc év alatt az iskoláért tevékenykedtek. Külön elismerésben részesítette Wurst Erzsébetet, aki az elmúlt évek alatt sokat fáradozott az iskola fennmaradásáért.
Maruzsa Zoltán Reményik Sándor versét véve alapul felhívta a figyelmet az iskola és a templom fontosságára, buzdítva a jelenlévőket az iskolai munka további erősítésére. Maruzsa Zoltán megköszönte az iskola tanárainak áldozatát, akik szabadidejükből áldozva tevékenykedtek a magyar oktatásért Bécsben, majd Balog Zoltán miniszter üdvözletét tolmácsolta az ünneplőknek. Beszédének végén elismerő oklevelet nyújtott át Wurst Erzsébetnek.
„Boldog születésnapot!” – E szavakkal köszöntötte a nagykövetség márványtermében összegyűlt ünneplőket Heinrich Himmer, a Stadtschulrat elnöke. Beszédében kiemelte a nemzeti identitás fontosságát, valamint kitért a magyar-osztrák kapcsolatokra is, köszönetét fejezve ki, hogy jelen lehet az ünnepségen mint Bécs városának képviselője is egyben. Heinrich Himmer Bécs polgármesterének üdvözletét továbbította a jelenlévőknek.
Hollós József, a központi szövetség elnöke a Bécsi Magyar Iskola működését vázolta fel röviden, majd meglepetésként bejelentette: a Heinrich Himmerrel kötött megállapodás szerint 2018 őszétől, amennyiben huszonöt jelentkezőt találnak, úgy a városi iskolatanács biztosítja a kétnyelvű oktatást.
Az ünnepi műsor előtt Hegedűs János, az iskola alapítója szólalt fel, aki „kegyelmi állapotnak” nevezte a határon túl megélt magyarságot, és elmondta: csak kegyelmi állapotban lehet tanítani! Buzdította továbbá a jelenlévőket, hogy ne adják fel magyar identitásukat, majd megköszönte Deák Ernő támogatását, és az iskola részére kiállított egyéni diplomát adott át. Hegedűs János az ORF magyar adásának adott interjúban a kezdetekről azt is megosztotta: harminc évvel ezelőtt kis egyházi közösségeket látogattak, hogy felhívják a figyelmet a magyar nyelvű oktatásra, amelyet kezdetben magánlakásokban tartottak.
Hegedűs János és felesége, Ilona együttes meghajlással fejezték ki tiszteletüket és köszönetüket az iskola tanárainak és diákjanak.
Az ünnepség második része a gyermekekről szólt: Schneider Lisa és Pohl Balázs rendezésében jelenlegi kisiskolások adták elő Csalóka Péter történetét, majd Lengyel Ferenc összeállításában jelenlegi és végzett diákok vers-előadását hallgathatták meg a jelenlévők. Az összeállításban elhangzottak többek között Weöres Sándor, Ady Endre, Radnóti Miklós, Vörösmarty Mihály, Arany János, Balassi Bálint, Áprily Lajos, Dsida Jenő, Janus Pannonius, Kölcsey Ferenc, Juhász Gyula, Madách Imre, József Attila, Petőfi Sándor és Reményik Sándor versei. A versfüzért Kányádi Sándor Apáczai című versének egy sora zárta, amelynek utolsó szavát a fiatalok közösen ismételték meg: „egyetlen batyunk botunk fegyverünk az anyanyelv”.
A műsorok után egy összeállítást lehetett megtekinteni a BMI-ről, majd közös koccintás zárta a hivatalos ünnepélyt.
Ezután a legkisebbekké volt a főszerepet, hiszen számukra a Csurgó zenekar adott koncertet a márványteremben. Lelkesedésük, mosolygásuk és nevetésük derűt vont a felnőttek arcára is. Aki pedig elmenőben még visszapillantott a kacagással megtöltött barokk teremre, láthatta a jövőt, táncolni, ugrándozni és kacsintani.
