Hagyományos karácsonyi hétvége a hegyek ölelésében

/ Puskás Veronika /
puskas.veronika képe
Ez évben december 7-8. között tartotta meg idei karácsonyi hétvégi táborát a calgary-i cserkészcsapat. A két napos programnak a Kamp Kiwanis adott otthont.
PásztorjátékLendületes közös éneklésBölcsőskeCalgary-i cserkészek karácsonyi műsora

December első szombatjának reggelén különleges téli napra ébredtek a 73 sz. Patrona Hungariae lánycserkészcsapat és a 74 sz. Kapisztrán Szent János cserkészcsapat tagjai. Elérkezett a téli tábor napja, amelyet hosszas előkészület előzött meg, s amely a cserkészek 2019-es évi munkájának és foglalkozásainak egyik záróakkordja is volt egyben. Ezt követően, az év utolsó hónapjában, már csak egy alkalommal gyűlnek össze a csapat tagjai, hogy együtt látogatást tegyenek a betegeknél és időseknél otthonaikban.

A szombati megérkezést és elhelyezkedést zászlófelvonás követte. Ezután, az őrsök foglalkozásra gyűltek össze külön-külön, hogy elvégezzék az utolsó simításokat műsorszámukon, amelyet az esti karácsonyi műsorra készítettek. Ebéd után a csapatparancsnokok vezetésével egy rövid túrán vehettek részt a cserkészek, majd forgószínpad formájában énektanulás és kézügyességi foglalkozások következtek.

A sok mozgást igénylő programot követően, egy rövid, de annál értékesebb lelki gyakorlatra gyűltek össze a táborozók. János bá vezetésével szó esett az Adventről, a várakozás időszakáról, az adventi koszorúról, amelyet négy gyertyával díszítenek, s amelyek színei mást-mást szimbolizálnak. Az ismertetés közepette, minden egyes gyertya jelével kapcsolatos feladatot kaptak. A fiatalok közösen elénekelték azt a dalt, amely a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus alkalmából született. Olyan eseményről van szó, amely négyévente rendeznek meg mindig más-más helyszínen, s amelynek következő alkalma 2020 szeptemberében, Budapesten lesz majd. A katolikus világtalálkozó mottója: "Minden forrásom belőled fakad." Ezt az üzenetet hordozza az erre az alkalomra írt dal is, aminek célja, hogy átgondoljuk, mit jelent az Oltáriszentség ajándéka, s erősödjünk hitünkben.

Az áhítat után a táborlakókat már várta a finom meleg vacsora. Hálás köszönet érte és minden étkezésért Karácsony Ineznek és Istvánnak, akiknek köszönhetően a tábor ideje alatt a gyermekek számára mindig garantáltan ízletes és elégséges volt az ebéd és vacsora.

A testi-lelki táplálék után feléledt a tábortűz lángja, amelynél már a szülők is gyülekeztek, kíváncsian várva gyermekeik műsorát.  Közös énekléssel hangolódtunk a tábortűz melegénél. A fiú cserkészőrsök betlehemi pásztorjátékokat, a leányok pedig egy bölcsőskét adtak elő, amellyel Krisztus születését hirdették, míg a kiscserkészek egy erdélyi karácsonyi kántálót/köszöntőt mutattak be. Mind a szülők, mind a vezetők büszkeséggel eltöltve, mosollyal arcukon kísérték végig a kiscserkészek műsorát, amelyben igazi tehetségek is megmutatkoztak.

A hagyományos karácsonyi történet meghallgatása sem maradt el, majd az alkalom befejezéseként, a jelenlévők körben állva, egy közös kézfogással alkotva szeretetkört, elénekelték a „Dicsőség mennyben az Istennek” c. éneket. Zászlólevonással zárult a program, ami után a gyerekeknek volt idejük rövid búcsút venni szüleiktől a takarodó előtt.

Másnap reggel folytatódtak a foglalkozások a forgószínpad segítségével. A cserkészek sokat tanulhattak, játszhattak és mozoghattak a délelőtti programokon, s közben csodálhatták a hóval borított táj szépségét, ami mindenkit ámulatba ejtett.

A foglalkozások fáradalmait az ebéd mellett pihenhették ki a cserkészek, majd kaphattak új erőre, mielőtt elérkezett volna a tábortól való búcsúzás. Zászlólevonás után a táborozók mindent összecsomagoltak, a táborhelyet kitakarították – mert a cserkész tisztábban hagyja el a táborozó helyet, mint ahogy kapta – egymástól elbúcsúztak, és sok szép új emlékkel birtokukban, hazaindultak.

Nagyszerű alkalom volt ez a hétvége arra is, hogy a cserkészek kicsit kiszabadulva a négy fal közül, természetközelben tölthessenek el két napot, távol a város zajos és rohanó mindennapjaitól. Lehetőségünk nyílt több időt fordítani a természet szépségeire és az egymásra való odafigyelésre.

Én, aki KCSP-ösztöndíjasként vehettem részt az alkalmon, nosztalgikus érzésekkel telve tölthettem el ezt a szép napot. A ropogó tűz hangulata, az énekszó és a közös foglalkozások lélekben visszarepítettek azokra a tábori alkalmakra, amelyeken otthon, Kárpátalján vehettem részt korábban cserkészként.

Köszönet a hétvégéért mindenkinek, akinek fáradtságos munkájával ez létrejöhetett, s amelyen együtt épülhetett a calgary-i cserkészek nagycsaládja.