„Jó legyen ott lenni és csinálni... Az egész együttesünk ez alapján működik. A magyar hagyományépítést nagyon fontosnak tartjuk itt, Londonban (Angliában, külföldön...).
Mikor kiköltöztem Londonba, nagyon hamar elkezdett hiányozni a magyar kultúra, a néptánc – mint sok hasonló cipőben járó táncos társamnak is. Ez a hiányérzet hozott össze annak idején azokkal a nagyszerű emberekkel, akiknek köszönhetjük, hogy sikerült odáig eljutni, hogy a Hunique Dance hasonlóan működik, mint bármelyik magyarországi táncegyüttes. Rendezvényeinken a magyar hagyományok segítségével közösséget építünk. A gyermek, illetve felnőtt táncházakon, tánctáborokban, karácsonyi ünnepségeken, a kötetlenebb farsangi bulikon, kirándulásokon, vagy akár baráti összejövetelek alkalmával, mindenhol próbáljuk közvetíteni a népi kultúrát.
Gyermekkoromban úgy éreztem hogy a húsvéti hagyományok feledésbe merültek, nem is nagyon ápoltuk őket. Majd otthon, a helyi táncegyüttesünk szervezett egy élő előadást, amelyen a hagyományos húsvéti szokásokat mutattuk be (népviseletben, lovaskocsival felvonulva, a fiúk gyönyörű verset szavaltak és vödörrel locsoltak...). Innen kezdődött el tulajdonképpen otthon a "hagyomány", mert utána minden évben a táncegyüttesünk legényei lovaskocsival járták körbe a város táncos lányos házait (sokszor még a helyi televízió is kint volt egy-egy háznál). A lányok kisebb-nagyobb csoportjai összegyűltek húsvét előtt és tojást festettek. Természetesen ez a "hagyomány" is hiányzott Londonban, ezért kezdeményeztem a húsvéti készülődést, mint közösségépítő és hagyományápoló lehetőséget. Tavaly volt az első szervezett alkalom, de már előtte is összegyűltünk valamelyikünknél írókázni. Minden évben van olyan leány, aki először találkozik ezzel a technikával, de persze ezek az alkalmak arra is jók, hogy más tojásfestő módszereket is megismerhessünk. (Sokszor a tojásfújás technikáját is itt ismerik meg a résztvevők.) A húsvéti énekek is felkészítenek minket az ünnepre. Ezek különösen fontosnak számítanak, hiszen többnyire csak egy évben egyszer daloljuk őket. Nem is annyira ismertek, mint például a karácsonyiak, viszont ugyanolyan gyönyörűek. Húsvéti locsolást is szerveztünk már, a fiúk hagyományos verset mondtak és a vízzel teli vödör is előkerült... Törekszünk arra, hogy az itt élő magyarok minél sokoldalúbban tudják ápolni a kultúránkat. Ezért is tartom fontosnak, hogy a tánc mellett a kézműveskedésre és az éneklésre is fordítsunk időt. Beszélgetünk, mókázunk, kacagunk, kicsit kibillenünk a hétköznapokból. Ez alkalommal is estébe nyúlóan pingáltuk a tojásokat. Remélem minden résztvevő leányzó hazavitt valamit, amit aztán később tovább tud adni, akár a gyerekeinek, akár valaki másnak.”
London 2017.
