Tordason, egy Budapesthez közeli kisfaluban nőttem fel. A családom szorosan kötődik a magyar hagyományokhoz. Édesapám fotográfus, aki az erdélyi zenészek és paraszti világ megörökítését élete meghatározó feladatának tekinti. Édesanyám keramikus, a magyar népi fazekasság továbbörökítője. Gyermekkoromat a néptánc és a népzene határozta meg, de fotógráfiát is tanultam, és rendszeresen segítettem a nyári kézműves táborokban. Később színpadi dekorációt készítettem a martonvásári Százszorszép táncegyüttes és a tordasi Pillikék, karácsonyi gálaműsoraira, előadásaira. Ezek mind olyan munkáim voltak, ahol megtapasztaltam, hogy nagyon fontos a népi hagyományainkból és művészetünkből táplálkozni, de azokat érdemes új felfogásban alkalmazni. Örökségünket őrizni és használni kell, hogy ne a múlt darabkái, hanem a jelenünk alapkövei legyenek.

Felsőfokú tanulmányaimat a Miskolci Egyetem Kulturális és Vizuális Antropológia Intézetében végeztem levelező tagozaton, és BA diplomát szereztem. Egyetemi tanulmányaim arra ösztönöztek, hogy más kultúrákat is megismerjek, és azokat objektíven szemléljem. Az utazás és az újdonságok megismerése életem fontos meghatározói, de erős bennem a nemzeti hagyományok tisztelete is.

Az egyetem alatt programszervező asszisztensként dolgoztam a tordasi Művelődési Házban, így a kulturális és közösségépítő programok szervezésének, lebonyolításának folyamatával is megismerkedhettem.

Az elmúlt időszakban a New York-i, Amerikai Magyar Könyvtár és Történelmi Társulat ösztöndíjasa voltam. Úgy érzem, az ott megszerzett tapasztalatok sokat segíthetnek majd abban, hogy más országban, más városban is a magyar közösség aktív részese és segítője lehessek.