Egy szombat estén gyülekezünk Coronel Du Graty-ban a Liliom magyar néptáncegyüttes tagjai és jómagam, hortobágyi palacsinta készítése céljából. A városka észak-kelet Argentína Chaco tartományában található, 1000 km-re Buenos Aires-től. A csapat már régóta összeszokott fiatalokból áll, akik évek óta együtt néptáncolnak, élik meg ez által magyar kötődésüket. Többnyire fellelhető a családjukban magyar felmenő, némelyeknek magyar a vezetéknevük, de akad olyan is, akit pusztán a magyar tánc és kultúra szeretete vonzott a közösségbe. A csapat minden tagja járt már Magyarországon a Rákóczi-program, vagy valamilyen néptáncos esemény keretében. Ezen alkalmakról sokat meséltek, és több ereklyét is megmutattak Magyarországra látogatásukról.
20 órára összegyűlik a teljes csapat – nagyjából 10-en – és boldogan köszöntjük egymást. Számomra a legszembetűnőbb az az őszinte szeretet és vidámság, aminek immáron én is részese lehetek, hiszen pár hetes ismeretségünk után nagyon könnyen fogadtak be. Úgy érzem magam, mintha otthon, a barátaim társaságában lennék, csak akkor eszmélek fel, amikor nem értem meg az argentínai spanyolt, azaz a castellanot, és hogy kilométerekben mérve nagyon messze vagyok az anyaföldtől. A mai vacsorának én vagyok a főszakácsa, de szerencsére a lányok a segítségemre sietnek, és így másfél óra alatt elkészül a kissé körülményes hortobágyi. Eközben beszélgetünk, ugratjuk egymást, előkerül a gitár is, én pedig igyekszem a hozzávalókat megtanítani magyar nyelven. Szól a zene, vegyesen mai magyar dalok és népzene, aztán puerto rico-i reggaeton és persze argentin slágerek. Így szép ez az est.
A főzés végeredményét a többiek tacónak nevezték el – hozzáteszem teljesen jogosan, mivel ezt egy étteremben sem szolgálnák fel hortobágyiként. Így is nagy tapsot kap az étel és készítője, hiszen a lényeg, hogy mindnyájan részt vettünk a készítésben. Megbeszéljük, hogy legközelebb maradunk a gulyásnál, vagy a pörköltnél. Vacsora után még beszélgetünk és némelyek táncra is perdülnek. Én is csatlakozom, hiszen megállapodtunk, hogy ők engem a magyar táncra, én pedig őket a magyar nyelvre tanítom. A mezőségi alaplépéseit sikerül is elsajátítanom, nagyon jók a tanáraim. Közben azon nevetünk, hogy Argentínában, több mint 11 000 km-re a szülőföldemtől tanulok meg néptáncolni. Tanítani jöttem ide, de én is sokat fogok tanulni az ittlétem alatt, ebben biztos vagyok.
