Március 10-e nagyon fontos nap volt a Connecticut-i 3. sz. Beodray Ferenc Cserkészcsapat életében. A Nyuszi őrs tagjai ígéretet tettek, pöttyös nyakkendőt kékre cserélték, a Süni őrs tagjai pedig fogadalmat tettek és a kék nyakkendő helyett új zöldet kaptak.
Leírhatatlan élmény volt látni a büszke vezetők, cserkészek és szülők arcát. Tapasztalatból tudom, hogy a vezetőknek sokszor Magyarországon is nehéz dolguk van - nem könnyű időt találni a cserkész programokra való készülésre és előfordul, hogy a gyerekeket sem a legkönnyebb motiválni. Ott is egy csoda, ha sikerül szép létszámmal, vidámsággal összegyűlni, itt pedig úgy gondolom, hogy tízszeres csoda. Itt a gyerekek nem tudnak egyedül elmenni a gyűlésekre. Vannak, akik 30-60 percet autóznak, hogy el tudjanak jönni (sokan Magyar Iskolába is mennek előtte) és a többi szülővel együtt két órát várnak, amíg tart a foglalkozás. Addig általában a gyerekeknek készülnek valami kedvessel és hasznossal (pl. bábszínház előadás, kokárda készítés). Vannak szülők, akik bár nem cserkészként nőttek fel, elvállalták, hogy őrsvezetők lesznek, hogy segítsék a csapat működését, motiválják saját gyermekeiket és példát mutassanak. Vannak szülők, akik eljönnek a sátrazásokra, csak azért hogy végig főzzenek a cserkészeknek. A csapatparancsnok két gyermekes édesapa, mégis talál időt, hogy munkatervet küldjön az őrsöknek a cserkészpróbarendszer alapján, hogy dallistát állítson össze az évre, hogy kirándulást szervezzen, hogy lelkesítse az őrsvezetőket és vezesse a csapatot. Az egyik őrsvezető még két héttel azelőtt is, hogy életet adott volna egy leendő kiscserkésznek, készült az őrsgyűlésre és együtt játszott a csapattal. Itt sok vezetőnek és sok gyermeknek sokkal könnyebb angolul kifejeznie magát, mégis a nehezebb utat választják, mert fontosnak tartják a magyarságuk megőrzését, és annak továbbadását.
És ahogy a szívhez szóló beszédekben elhangzott, külhonban a magyar nyelv az ablak a világra. Magyar cserkészként, ez az a nyelv, amin kommunikálni tudunk a világ bármelyik országában élő magyar cserkészeivel. Mert mindenhol ott vagyunk, nem csak Magyarországon. Ott vagyunk Chicagoban, Hollywoodban, Brüsszelben, Torontóban, Sydneyben, New Yorkban, Münchenben, Londonban és még sok más városban. Messze vagyunk egymástól, de együtt zengjük ugyanazokat a magyar népdalokat, együtt viseljük a Hungária jelvényt az egyenruhánkon és együtt tisztelgünk a Magyar Himnuszt énekelve. És amikor találkozunk úgy köszöntjük egymást „Jó munkát!”. Mind testvérek vagyunk.
Mikor a fogadalomtétel végén cserkésztestvérekké fogadtuk egymást, ezekre a csodákra gondoltam, amiket az ilyen csapatok adnak a világnak, mint a 3. sz. Beodray Ferenc Cserkészcsapat Wallingfordban.
Nekem ők a szuperhőseim.
