Nézőkből előadók: háromnapos közösségépítési gyakorlat
Pénteken érkeztünk meg a festői szépségű Romantische Strasse nevű útvonalt érintve Creglingenbe. A fiatal családok – kiknek körét az ösztöndíj időszaka alatt hívogattuk havonta UtiTársalgó alkalmainkra – autókkal érkeztek a Jugendherberge hálózathoz tartozó szállásra. Az első este az áhítatot követően (Jn 13,22-24 alapján a körről és a székekről volt szó) vidám játékok következtek, melyek segítették a közelebbi ismerkedést. A csoportot az évszakok segítségével négy csapatra bontottuk és a legek vetélkedőjében megtudhattuk, hogy a résztvevők miben tűnnek ki igazán. Volt akinek a legszebb a hangja, vagy a leghosszabb a haja, de olyan is akadt akinek a hasa volt csodás, hiszen pár héten belül kisbabát vár. Ilyen előzmények után a többi társasjáték már könnyen ment.
Szombat reggel az áhítathoz választott zsoltárt a gyerekek olvasták szakaszokra osztva, és az örömről hallhattak gondolatokat a Fil, 4,4-6 alapján. A délelőtt további részében a Tauber folyón túli vízi-világ nyújtott nagy élményt a gyerekeknek (is), ahol a foci mellett a bátrabbak meg is mártózhattak a tóban, majd a híres Tilman Riemenschnieder oltárt csodálhattuk meg az evangélikus Hergottskirche csendjében. Ebéd után két csapat egy érdekes szabaduló játékban vehetett részt, pontosabban ennek egy általunk szerkesztett szelídebb változatában. Senkit sem zártunk be, de 7 állomást éintve kellett végigmenni egy úton, hogy a láda kulcsát megtalálják.
A délután második felét a felnőttek beszélgetéssel, a gyerekek kézművességgel és papírbéka-ugró versennyel töltötték. Este az áhítat után (Lk 13,29) az asztalokról beszélgettünk, majd filmhíradó következett, természetesen magunkról magunknak. Az igen hosszúra nyúlt nap végét a tábortűz körül töltöttük.
Vasárnap reggel élő templomot építettünk, majd következett Németország egyik legszebb városa, Rotenbur ob der Tauben felfedezése. A középkori ódon várfalakon sétálva még a gyerekek is lelkesedtek a városnézés iránt, különösen a fagyizás után. Ebéd után búcsút vettünk e szép vidéktől, de a programok még nem értek véget. Heilbronn-ban a Matthäuskirchében a három órakor kezdődő magyar istentiszteleten találkoztunk, ahol négy lelkész volt jelen és a gyerekek egy harangjátékkal ajándékozták meg a gyülekezetet. Az ezt követő szeretetvendégségen már a búcsúé volt a főszerep, de nem a Luther által is elítélt cédulákra gondolok, hanem a szomorkás búcsúzkodásra, hiszen a hétvége résztvevői egymástól vettek búcsút és tőlünk pedig mindenki. Nagy öröm volt ezt a hétvégét feleségemmel megszervezni és sikeresen lebonyolítani. Külön hálásak vagyunk azért, hogy az eltelt kilenc hónap munkája ilyen szép hétvégével zárult.
