Jubileumi Cserkészbálon a montreali elsőbálozó cserkészek
Nagy múltra tekint vissza a cserkészet Montrealban: a több emberöltőt felölelő idő alatt több száz gyermek nevelkedett, illetve felnőtt fordult meg a szervezet kötelékében. Emlékezés, hálaadás és előretekintés – múlt, jelen és jövő szimbolikus összekapcsolódása adta a bál és az ünneplés mottóját.
Az est fővendége Jankura Ágnes cscst., kanadai területi parancsnok, valamint Kontra Tamás cscst., kelet-kanadai körzeti parancsnok volt. A bál díszvendége többek között dr. Ódor Bálint, Magyarország ottawai nagykövete, Szentmihály Gyula, Magyarország tiszteletbeli konzulja, továbbá a Montrealban idén szolgálatot teljesítő két Kőrösi Csoma Sándor program ösztöndíjas, Bankó Anna és Nemes Csilla volt, a két cserkészcsapatot pedig Csukly Erzsébet, montreali lánycserkész parancsnok és Edvi István, montreali fiúcserkész parancsnok képviselte. Az eseményen több magyar szervezet képviselője is jelen volt. Így a Kanadai Magyarok Országos Szövetsége részéről Vaski Gábor elnök és felesége, Vaski Lisa hamiltoni cserkészparancsnok, a Csillagösvény Egyesületet Nagy Enikő elnök, a Magyar Otthont (Foyer Hongrois) Széll Attila elnök, míg a Hungária Társadalmi Egyesületet Kelemen Tibor elnök képviselte.
Az est házigazdái, Edvi Krisztina segédtiszt és Szendrei Tamás őrsvezető három nyelven, magyarul, angolul és franciául konferáltak. Miután felcsendült a kanadai és a magyar himnusz, bemutatták a díszvendégeket, majd pedig dr. Ódor Bálint nagykövet köszöntötte a résztvevőket. Elmondta, hogy a magyar állam nagyon sokat köszönhet a cserkészeknek, akik vállalták a kanadai magyar ifjúság erkölcsi, hitéleti nevelését, de a cserkészetnek pótolhatatlan küldetése van a diaszpórában a magyarság megőrzésében is. Hozzátette, hogy a magyar kormány stratégiai partnerként tekint a cserkészetre, mint szervezetre, hiszen – idézve Orbán Viktor miniszterelnök a 106 éve fennálló Magyar Cserkészszövetség országos központja átadásán elmondott ünnepi beszédéből – közös értékeket képviselnek, továbbá ugyanúgy „hazában, családban és az egymásért kiálló bajtársias szövetségben gondolkodnak”. És annak ellenére, hogy „a kommunista diktatúra a cserkészeket emigrációba, börtönbe, kitaszítottságba és szétszóratásba kényszerítette, a rendszerváltás után a sok kis ér ismét bővizű folyóvá egyesült, Magyarország legjelentősebb ifjúsági szervezetévé.” A nagykövet emlékeztetett arra is, hogy „a kommunizmus éveiben a diaszpórában élő közösségek vitték tovább a cserkészet eszmeiségét, ennek büszke példái a montreali csapatok, akik nem csak 1956 eszméit, a forradalom lángját és a magyar identitásukat őrizték meg a kommunizmus alatti hosszú évtizedekben, hanem a cserkészetet is. Mindezzel nagy szolgálatot tettek a kanadai magyar közösségnek, és egyben a hazának is.” Ezért pedig csakis tisztelet és köszönet illeti a csapatokat. Angol, majd francia nyelvű köszöntőjében kiemelte a magyar közösségek hozzájárulását Kanada gazdasági fejlődéséhez és kulturális értékeinek gazdagításához. Majd pedig hozzátette, hogy továbbra is elkötelezett a kanadai–magyar kétoldalú gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlesztése iránt. Beszéde végén a nagykövet méltatta Herédiné Csukás Mária cscst. munkásságát, akinek a cserkészetért és a montreali magyar közösségért végzett több évtizedes fáradhatalan tevékenysége elismeréséül átadta a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárság által kiállított elismerő oklevelet.
Az est fénypontja kétségkívül az elsőbálozók Jankura Ágnes cscst. és Kontra Tamás cscst. előtt történő bemutatkozása volt. Elhangzott, hogy az elsőbálozók kivétel nélkül aktív cserkészek: Bedros-Závodni Luke, Borbáth Ákos, Edvi Diana, Fontányi Anna, ifj. Károly István, Kozák Dália, Nagy Andor, Nagy Attila, Nagy Zsófia, Sipos Csenge, Tanasie William-Alexander és Teigler Hanna.
Az elsőbálozók stílusosan a keringővel vették birtokba a táncparkettet, a táncok királynőjéhez méltó eleganciával és klasszikus mozdulatokkal töltve be a teret, mintegy megidézve a korabeli bálok hangulatát, és felevenítve a korábbi cserkészbálok emlékképeit, amikor – hozzájuk hasonlóan – talán éppen cserkész szüleik vagy nagyszüleik mutatkoztak be. A jól megérdemelt taps sem maradt el, mely egyszerre volt méltó jutalma a fiatalok kitartó munkájának és elismerése a táncoktató-koreográfus Bartha Anita szakmai tudásának.
A bált hivatalosan az est fővendégei nyitották meg, és nem kellett sok ideig várni, mire teljesen megtelt a táncparkett, mely csak az ízletes ételek és a desszert felszolgálása idejére ürült ki néha. Különleges és meghitt pillanata volt az estének, amikor a résztvevőket felkérték a szeretetkör kialakítására. Ekkor csendült fel a jól ismert „Szellő zúg távol” kezdetű cserkészdal, s talán sokak előtt megelevenedett egy-egy cserkésztábortűzhöz fűződő emlék is.
A két főszervező, Ág Mónika és Pelikán Anikó közel egy évig tartó fáradságos munkáját dicsérte a különleges esemény létrejötte, melynek színhelyéül a Montreal szomszédságában található Laval-i Palace Convention Center elegáns bálterme szolgált. A bálra készült igényes kivitelezésű tájékoztató füzet és a cserkészjelvénnyel ellátott ültetőkártyák Kerkay Béla munkáját dicsérik. Azok számára pedig, akik szerették volna a helyszínen megörökíteni a bál pillanatait, a szervezők fotósarokról is gondoskodtak.
A montreali Jubileumi Cserkészbál több volt egy hagyományos bálnál, hiszen egyfelől adott volt a generációkon átívelő közösségi élmény megélése. Az ünnepélyes alkalom, a meghitt pillanatok és a felejthetetlen élmények felidézése mind-mind arról tanúskodtak, hogy a cserkészetet nem lehet idő és tér korlátai közé szorítani, mert egy időtálló, de meg-megújulásra képes, minőségi erkölcsi, testi és szellemi nevelést nyújtó, hagyományban gyökerező, mégis modern ifjúsági mozgalom. A cserkészet nem egy trendi irányzat, hanem egy életmód: elköteleződés Isten, Haza, Embertárs iránt.
Nehéz lenne az estet röviden összegezni: minden próbálkozás hiányérzetet keltene. Több évtizedes korszakot ünnepeltek a montreali cserkészek, mely nem valaminek a lezárását, hanem a folytonosság zálogát hordozza magában. Látva a jövő generációt, van kikért és kikkel folytatni a munkát: a hűséges elődök emlékét az utódok őrzik tovább. Így a 65 év nemcsak ünneplésre ad okot, hanem felelősségvállalásra is kötelez: a jővő cserkészeinek a kinevelésére. A jelenlegi montreali cserkészvezetőknek ehhez kívánjuk Isten gazdag áldását, Jó munkát!
