„Fiam, légy mindig jó magyar! Fiam, légy mindig jó keresztény!”
Varga János rektor prédikációjában hangsúlyozta: az Egyház azért állítja a hívek elé a szentek és boldogok példáját, mert életükben az „evangéliumi értékek kézzelfogható valósággá válnak.” E gondolat fényében Esterházy életét is az evangéliumi értékek határozták meg: hűség, önzetlenség és mély istenhit jellemezte minden cselekedetét, még a legnehezebb helyzetekben is.
A szentmisét követő program egy dokumentumfilm vetítésével indult, amelyben Esterházy János családtagjai idézték fel személyes emlékeiket és családi történeteiket. A film meghitt hangvétele közel hozta a hallgatósághoz azt az embert, aki történelmi szerepén túl a mindennapokban is példát adott hűségről és emberségről.
Ezt követően Molnár Imre történész tartott előadást, amelyben Esterházy Jánost a lengyel–magyar barátság közös hősei közé sorolta, kiemelve alakjának közép-európai jelentőségét. Részletesen szólt az első világháborúban teljesített katonai szolgálatáról, nyitrai közéleti szerepvállalásáról, a csehszlovák államhatalommal szembeni következetes kiállásáról, valamint soproni működéséről, amely hozzájárult a város magyar jellegének megőrzéséhez. Az előadó szerint „Esterházy életét mindvégig egy szilárd erkölcsi iránytű vezette, amely a jó ügyek melletti következetes kiállásra sarkallta.”
Az előadás egyik legmegrendítőbb része a gulágon töltött évek bemutatása volt. Molnár Imre a szenvedések sorát nem csupán történeti tényként, hanem Esterházy lelki erejének és bajtársiasságának bizonyítékaként mutatta be. Külön kiemelte: amikor Esterházy elhagyta a tábort, első gondolata az volt, hogyan boldogulnak majd az ott maradt fiatalok. „Ez mutat rá igazán János testvérünk életszentségére” – fogalmazott az előadó. Ez a mozzanat – hangsúlyozta Molnár Imre – világosan mutatja, hogy Esterházy élete és magatartása méltóvá teszi őt a boldoggá avatásra.
Az esemény résztvevői nagy figyelemmel és rokonszenvvel fogadták az előadást. Molnár felidézte, hogy 1991-ben, egy könyvbemutatót tartottak Bécsben Sólyomvári Ilikével (A Katolikus Magyar Értelmiségi Mozgalom-Pax Romana bécsi programjainak szervezőjével) együtt, Bolla Ilonka néni cukrászdájában – abban a közegben, ahol a kommunizmus elől menekülő magyarok egykor egymásban tartották a lelket.
Az előadás vezérgondolatát a „szellemi kihantolás” fogalma adta, amelynek három fázisát Molnár Imre így fogalmazta meg: először visszahívni Esterházy Jánost a közösségi emlékezetbe; másodszor feltárni életének mindeddig rejtett szakaszait és azokat a forrásokat, amelyekhez korábban nem lehetett hozzáférni; végül kiemelni minden nemes tettét, hogy példája és igazsága közkinccsé váljon. „Azok, akik a kommunista diktatúra eszközeivel igyekeztek kitörölni Esterházy nevét a történelemből, ma már nem akadályozhatják meg, hogy alakja ismét az igazság fényébe kerüljön, és boldoggá avatási eljárása eredményes lehessen.” - mondta a történész.
Az életút végső összegzéseként Esterházy szüleinek öröksége is felidéződött: „Fiam, mindig légy jó magyar” – intette őt édesapja, míg édesanyja így szólt hozzá: „Fiam, légy mindig jó keresztény.” E kettős örökség Esterházy személyes feljegyzéseiben is visszhangzik, ahol így vallott: „Ha kell, nélkülözések és szenvedések által is méltó legyek arra, hogy Őt követhessem. Magamnak mondtam: nem szabad kétségbeesni, örülni kell, mert Jézus meghallgatta könyörgéseimet.”
