Kulturális program a Szent Erzsébet Otthonban, Sydney-ben
Eleinte, ezeken az alkalmakon ösztöndíjas társaimmal – Papucsek Mátéval és Nyakas Mátéval – közösen zenéltünk, és volt olyan alkalom is, amikor ellátogattunk a demenciában szenvedő idős emberekhez. Ott sok örömöt okoztunk az ottlévőknek, és együtt örültünk a zene csodálatos hatásainak.
Egy kis idő után azonban az otthonban való foglalkozást egyedül folytattam. Természetesen nem sok minden változott, továbbra is a zene maradt a középpontban, amit végül kiegészítettem egy ismeretterjesztő kulturális előadással is, melyhez három könyvet használtam segítségül.
„Piros, fehér, zöld, ez a magyar föld!” – és ezek a három csodálatos könyv színei is. E könyvek nemzeti értékeinkről, hungarikumainkról, határon innen és túl élő büszkeségeinkről szólnak. Az előadás keretén belül a háromrészes könyvsorozat egy-egy leírását felolvastam – ezeket a lakók oldalszám-tippeléssel választották ki –, és közösen énekeltünk magyar népdalokat. Az Otthonban nagyon szeretett fuvolaszó is felcsendült, mindez olyan pluszt hozott az idősek életébe, amit sem ők, sem én soha nem felejtünk el.
Ezen alkalmak során a lakók számos érdekességet hallhattak magyar értékeinkről a világban és a Kárpát-medencében. Remélem, hogy ezután is folytathatják ezt, hiszen a könyveket, melyek ennek a célnak a jegyében készültek, sok szeretettel nekik ajándékoztam.
Akár zene, akár prezentáció, akár felolvasás volt a program, az idősek minden alkalommal izgatottan vártak, és ragyogó szemmel hallgatták az előadásaimat. Remélem, hogy az ajándékba adott könyvekkel és a sok szép emlékkel még számos lehetőségük lesz hasonló élményeket és közös pillanatokat átélni.
Végezetül, szeretnék köszönetet mondani a sok-sok szeretetért, amit kaptam, Benedek Elek versével, melyet nagymamáim tanítottak nekem:
A szeretet drága kincs,
Földön ennek párja nincs.
Oszd meg mással, mégse fogy,
Inkább így lesz még nagyobb.
