Már lassan két hete, hogy megkezdtem a tevékenységeimet Dániában, Haderslev kisvárosában és a tőle nem messze lévő Hammelev településen. Az első perctől kezdve nagyon kedves, őszinte és segítőkész emberekkel találkoztam. A táj és a város is gyönyörű, nyugodt hangulatot áraszt. Az utcák rendezettek és tiszták, a fákról és a növényekről is látszik, hogy a helyiek fontosnak tartják a környezetük szépségét és tisztaságát. A város közepén egy nagy tó található, amely mellett park és sétány húzódik. Itt gyakran látni embereket sétálni, sportolni vagy kikapcsolódni, és még arra is van lehetőség, hogy egy rövid hajóúton megcsodáljuk a környéket.
Nagyon vártam, hogy megismerkedhessek a Dániai-Magyar Kulturális Egyesület, ismertebb nevén a DáMa Klub tagjaival és elkezdhessük a közös munkát. A szervezetnek jelenleg négy önkéntes tanítója van. Közülük hárman a helyi egyetem tanítóképző szakán tanulnak, és a tanulmányaik mellett segítenek a hétvégi iskola programjainak megvalósításában. A foglalkozások két csoportra vannak bontva: a kisebbekre (hat év alattiak), és a nagyobbakra (hat–tizenkét éves korig). Jelenleg összesen körülbelül ötven gyermek tartozik az egyesülethez, egy-egy alkalmon átlagosan tizenöt fő vesz részt. A szülők a kisebbek foglalkozásain gyakran jelen vannak, sokszor együtt játszanak vagy segítenek a gyerekeknek.
Én elsősorban a hat év alatti gyerekekkel foglalkozom. Nagyon pozitív élmény volt számomra, hogy már az első alkalommal megnyíltak felém. Volt, aki megmutatta, mit készített, mások beszélgetni kezdtek velem, és akadt olyan is, aki kifejezetten velem akart játszani vagy tanulni. Nagyon élveztem, amikor közösen játékos feladatokon keresztül tanítottuk az állatokat, hiszen ez volt az elmúlt két alkalom témája. Az egyik kisgyerek például külön odajött hozzám, hogy szeretne fejlődni az írásban, és közösen játszottunk olyan játékokat, amik segítették ebben.
A közösségben nagyobb arányban vannak lányok, mint fiúk. A magyar nyelvtudás szintje változó: bár a legtöbben, akikkel eddig találkoztam folyékonyan beszélik a magyar nyelvet, volt olyan gyerek is, aki csak megértette, de beszélni még nem beszélte. Emiatt sokszor keveredik a magyar és a dán nyelv, ami számomra külön érdekes tapasztalat. A foglalkozások előkészítése közös munka: átbeszéljük a többi önkéntessel, ki mit vállal, milyen feladatokat hozunk, és hogyan illeszkedjenek a gyerekek életkorához és tudásszintjéhez. Én igyekeztem olyan játékokat és feladatokat beépíteni, amelyek egyszerre szórakoztatóak és fejlesztik a nyelvi készségeket.
Ez az első két hét már rengeteget adott nekem: nemcsak élményekben, hanem tapasztalatban is. Nagy öröm számomra, hogy párom, Pataki Katalin is a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa, aki jelenleg Hamburgban a Hamburgi Magyarok Egyesületénél tevékenykedik. Így nemcsak együtt élhetjük meg ezt az időszakot, hanem hidat is építhetünk a helyi közösségek között.
